Humor és könnyek: Katartikus izraeli színházi élmény a Goldmark-teremben

Mindkét előadást
közönségtalálkozó követte: a beszélgetéseket délután Dóra Bálint este pedig dr. Nógrádi Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) alelnöke vezette. Az előadás angol nyelven zajlott, magyar felirattal, amely
Borgula András munkáját dicséri.

Az előadások előtt
ünnepélyesen fellobbantak a hanuka lángjai. Délután Fekete László, a Dohány
utcai zsinagóga főkántora, este dr. Balázs Gábor, az Országos Rabbiképző –
Zsidó Egyetem (OR-ZSE) rektora mondta el az áldásokat. A gyertyákat Prof. Dr.
Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke, dr. Nógrádi Péter, a Mazsihisz alelnöke,
valamint Samuel Eisenberg és Beny Lidsky, a Keren Kayemet LeIsrael
magyarországi vezetői gyújtották meg.

Az esti előadás
előtt Bíró Eszter, a Mazsihisz művészeti vezetője és a HanukaFeszt megálmodója
osztotta meg gondolatait az idei hanuka kettősségéről: az ünnep fényéről és
csodájáról, valamint az ausztráliai antiszemita támadás áldozatairól való
megemlékezés fontosságáról. Ezt követően Samuel Eisenberg, a Keren Kayemet
LeIsrael magyarországi képviselője és az idei HanukaFeszt egyik főtámogatója
beszélt az ünnep jelentőségéről, majd dr. Balázs Gábor szólt a kortárs izraeli
színház egyik meghatározó eleméről, az abszurd humor lényegéről és erejéről.

Roy Horovitz, a tel
avivi Bar-Ilan Egyetem Színházi Tanszékének vezetője, az előadás rendezője,
valamint Hadar Galron, a kortárs izraeli színházi színtér nemzetközileg is
elismert írója – többek között a Pesti -, József Attila – és Szombathelyi
Weöres Sándor Színházakban is bemutatott Mikve c. darab alkotója – egy
észtországi színházi fesztivál felkérésére hozták létre ezt az összművészeti
produkciót 2025 nyarán. Ahogy a közönségtalálkozón megtudhattuk, az észt
fesztivál kifejezetten olyan előadásokat preferál, amelyek társadalmi, akár
megosztó kérdéseket feszegetnek. Ezért döntöttek úgy az alkotók, hogy az
október 7-ét követő izraeli hétköznapok nehézségeiről, illetve a világban
felerősödött antiszemitizmusról fognak előadást készíteni. Az észt fellépést végül
majdnem lemondták az utolsó pillanatban más, szintén résztvevő országok alkotói
kérésére, de végül a fesztivál mégis kiállt értük, és a darab hatalmas sikert
aratott ott csakúgy, mint Budapesten.

Csak az igazi
művészek képesek arra, hogy a 2023. október 7-én történt tragikus események
utáni izraeli életről úgy beszéljenek, énekeljenek és táncoljanak, hogy a
nevetés és a könnyek egyszerre legyenek jelen. Az alkotók személyes
történetmeséléssel, finom öniróniával és kíméletlen őszinteséggel közelítettek
olyan témákhoz, mint az ősi, kényszerű vándorlás tapasztalata vagy a háborús
létben megélt szülői felelősség. A fájdalmas emlékeket és kollektív traumákat
nem elnehezítették, hanem váratlan módon közösségi élménnyé formálták.

Az előadás így
messze túlmutatott a hagyományos színházi kereteken: katartikus tapasztalattá
vált, amelyben a nevetés nem menekülésként, hanem válaszként jelent meg az
egzisztenciális fenyegetettséggel szemben. A produkció egyszerre volt
provokatív és mélyen emberi: miközben nem kerülte meg a fájdalmas igazságokat,
meglepő módon reményt is kínált. Fényt talált – és mutatott – az emberi
tapasztalat legsötétebb zugaiban is.

Az előadásokat
követő közönségtalálkozók tovább mélyítették az élményt. Az alkotók számos,
különböző nézőpontból megfogalmazott kérdésre válaszoltak, ami valóban
egyedülállóvá tette ezeket az alkalmakat: október 7-e óta a magyar zsidó
közösség még nem találkozhatott a művészet nyelvén ilyen erejű színpadi
megszólalással.

Akik most
lemaradtak erről a rendkívüli élményről, jövőre remélhetőleg pótolhatják,
amikor folytatódik a Mazsihisz és a tel-avivi Bar-Ilan Egyetem tavasszal aláírt
együttműködése. Annyi már most biztos: Roy Horovitz jövő augusztusban a Gólem
Színház új előadását rendezi, így hamarosan ismét találkozhatunk kivételes
alkotói látásmódjával.

Fotók: M. Schmidt János / Mazsihisz

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---