Gyász: Elhunyt dr. Lebovits Imre holokauszt-túlélő
Mély megrendüléssel búcsúzunk dr. Lebovits Imrétől, aki életének 97. évében a mai napon megtért Teremtőjéhez. Életútja a 20. századi magyar zsidóság tragédiájának és az emberi helytállás erejének megrendítő tanúsága. Temetése 2026. január 25-én, vasárnap 14 órakor lesz a Kozma utcai zsidó temetőben. A gyászszertartáson Kardos Péter főrabbi búcsúztatja.
„A munkaszolgálatos századunkból, a 750 emberből talán,
ha 150-en maradtunk, akik megjártuk a keleti frontot, túléltük a téli
vasútépítést a Fertő-tónál, a tífuszt és a gyalogmenetet Mauthausenbe.
(Lebovits Imre)
Lebovits Imre 1929-ben született Tiszafüreden, majd 1943-ban Budapestre került szűcsinasnak.
A német megszállás után hazatért a szüleihez – ekkor már szembesülnie kellett a kisemmizítéssel: a családi pékséget elvették, a családot pedig a tiszafüredi téglagyár területére, a kijelölt gettóba kényszerítették. 15 évesen – önként jelentkezve – munkaszolgálatra vitték; néhány nappal később a gettó lakóit deportálták. Édesanyját és a tiszafüredi rokonokat Auschwitzban pusztították el, édesapja munkaszolgálatosként vesztette életét.
Imre bácsi a munkaszolgálatos századdal a Felvidéktől a keleti frontig, majd a Kárpátoktól vissza, a nyugati határ felé menetelt.
1944 embertelen telén a Fertő-tó mentén vasútépítésre kényszerítették. A hideg és az éhezés mellett tífuszjárvány tizedelte társaikat; ő maga is megbetegedett, és csak a gondviselésnek és emberségnek köszönhette, hogy túlélte. A szovjet csapatok közeledtével gyalogmenetben hajtották tovább Mauthausen felé – végül 16 évesen, a tábor felszabadításakor nyerte vissza szabadságát.
A háború után bátyjával együtt próbálták újrakezdeni az életet.
Budapesten talált otthonra: gépészmérnöki diplomát szerzett, majd 43 éven át dolgozott a Műszaki Egyetemen. Nemcsak túlélő volt, hanem emlékező és emlékeztető is: 2007-ben megjelent kötetében (Zsidótörvények – Zsidómentők) megmentőjének, vitéz Horváth Kálmán századosnak és más embermentőknek állított emléket.
Dr. Lebovits Imre életútja a veszteség, a kitartás és a felelősségvállalás példája. Emléke legyen áldott; történetének továbbadása közös kötelességünk.
A Mazsihisz közösségeivel együtt osztozunk a gyászban, és főhajtással búcsúzunk attól az embertől, aki a legnagyobb sötétségben is megőrizte emberségét – és akinek tanúságtétele ma is iránytű lehet mindannyiunknak.
Emlékéből és emlékeiből fakadjon áldás!
Felhasznált forrás: élők és túlélők honlap. Borítókép: Ritter Doron
