Ha békére törekszel, védd a teremtett világot
Részletek XVI. Benedek pápa a béke világnapja alkalmából megfogalmazott üzenetéből
„Ha békére törekszel, védd a teremtett világot. Minden jóakaratú ember békekeresése kétségtelenül könnyebbé válik, ha mindannyian elismerik az Isten, az emberiség és az egész teremtett világ közti megbonthatatlan kapcsolatot” – fogalmaz üzenetében a pápa
„…A béke 43. világnapja témájául ezt választottam: Ha békére törekszel, védd a teremtett világot. A teremtett világ tiszteletben tartásának nagy jelentősége van azért is, mert „a teremtés Isten minden művének kezdete és alapja”, megóvása napjainkban lényegbevágó az emberiség békés együttélése szempontjából. Egyfelől az emberek egymás iránti kegyetlensége miatt a békét és a valódi, teljes emberi fejlődést számos veszély fenyegeti (háborúk, nemzetközi és helyi konfliktusok, terrorcselekmények, valamint az emberi jogok megsértése).”
„…Ugyanakkor nem kevésbé aggasztóak a hanyagságból – ha nem egyenesen visszaélésből – fakadó tényezők, amelyek földünket és az Istentől kapott bőséges természeti javakat fenyegetik. Ezért elengedhetetlen, hogy az emberiség megújítsa és megerősítse „az ember és környezete közötti összhangot, amely Isten teremtő szeretetének tükre kell, hogy legyen: ebből a szeretetből származunk, és efelé tartunk”.
„…Az emberiségnek mély kulturális megújulásra van szüksége, újra fel kell fedeznie azokat az értékeket, amelyek azt a szilárd alapot képezik, amelyre jobb jövőt építhetünk mindenki számára. A jelenlegi válsághelyzetek – akár gazdasági, élelmezési, környezeti vagy társadalmi jellegűek –, alapjában erkölcsi gyökerűek és egymással összefüggnek. Ezek szükségessé teszik, hogy új tervet alakítsunk ki az emberek közös előrehaladására. Kiváltképpen pedig arra köteleznek, hogy életmódunkat a mértékletesség és a szolidaritás jellemezze, hogy új szabályokkal és az elköteleződés új formáival bizalommal és bátran a már megvalósult pozitív tapasztalatokra tekintsünk, és a negatívakat határozottan elvessük. A jelenlegi válság csak így lesz alkalom a dolgok helyes megítélésére és új tervek létrehozására.”
„…Nem igaz talán, hogy a kozmikus értelemben vett „természetnek” az eredeténél ott rejlik „egy igazságot hordozó szeretet-terv”? A világ „nem holmi szükség, a vak végzet vagy a véletlen folytán jött létre. […] a világ Isten szabad elhatározásából ered, Aki a maga létében, bölcsességében és jóságában akarta részesíteni a teremtményeit”. A Teremtés könyvének első oldalai visszavezetnek minket a kozmoszban lévő bölcs tervhez, mely Isten gondolatának a gyümölcse, és amelynek csúcsán a férfi és a nő helyezkedik el, akiket a Teremtő saját képére és hasonlatosságára teremtett, hogy „betöltsék a földet”, és „uralmuk alá vonják”, mint Isten javainak „kezelői” (vö. Ter 1,28). A Teremtő, az emberiség és a teremtett világ összhangját – ahogy az a Szentírásban szerepel – Ádám és Éva, a férfi és a nő bűne törte meg. Ők arra vágytak, hogy elfoglalják Isten helyét, elutasítva teremtményi mivoltuk elismerését. Ennek következtében eltorzult az a feladat is, hogy „uralmuk alá vonják” a földet, „műveljék és óvják”, és konfliktus alakult ki közöttük illetve a teremtés többi része között (vö. Ter 3,17–19). Az ember hagyta, hogy eluralja őt az önzés, elveszítve ezzel Istentől kapott küldetésének értelmét, és a teremtett világgal való kapcsolatában kizsákmányolóként viselkedett, abszolút hatalmat akarva gyakorolni felette. Isten kezdeti parancsának valódi jelentése azonban, melyre a Teremtés könyve jól rámutat, nem a hatalom puszta átadásában áll, hanem inkább a felelősségre való meghívásban. Egyébként a régiek bölcsessége felismerte, hogy a természet nem úgy áll rendelkezésünkre, mint egy „halom véletlenszerűen szétszórt szemétkupac”, a bibliai kinyilatkoztatás pedig megértette velünk: a természet a Teremtő ajándéka, aki megtervezte belső rendjét, hogy az ember ebből merítse az ahhoz szükséges útmutatást, hogy hogyan „művelje és őrizze” (vö. Ter 2,15)11. Mindaz, ami létezik, Istené, aki az emberekre bízta azt, de nem azért, hogy önkényesen rendelkezzenek vele. Amikor az ember – ahelyett, hogy Isten munkatársának szerepét betöltené, – Isten helyébe lép, akkor kikényszeríti „az általa inkább elnyomott, semmint kormányzott” természet lázadását. Az embernek tehát kötelessége, hogy felelősségteljesen irányítsa, óvja és művelje a teremtett világot.”
„Ha békére törekszel, védd a teremtett világot. Minden jóakaratú ember békekeresése kétségtelenül könnyebbé válik, ha mindannyian elismerik az Isten, az emberiség és az egész teremtett világ közti megbonthatatlan kapcsolatot….”
„…Legyenek tudatában a világ vezetői és minden rangú és rendű ember, akik szívükön viselik az emberiség sorsát: a teremtett világ védelme és a béke megteremtése mélyen összefonódnak. Ezért arra hívok minden hívőt, hogy buzgón imádkozzanak Istenhez, a mindenható Teremtőhöz és irgalmas Atyához, hogy minden férfi és nő szívében visszhangozzék, fogadják be és éljék meg a sürgető felhívást: Ha békére törekszel, védd a teremtett világot….”
Az üzenet teljes magyar fordítása a katolikus.hu honlapon olvasható
