Chatam Sofer metamorfózisa a budapesti Szlovák Intézetben
P.T. / Mazsihisz
A XIII. Zsidó Nyári Fesztivál keretében 2010. augusztus 30-án hétfőn nyílt meg a budapesti Szlovák Intézet Rákóczi úti épületének földszintjén Viera Kamenická tárlata.
Milan Kuruc, az Intézet igazgatója köszöntötte a megjelenteket – köztük Peter Weisset a Szlovák Köztársaság budapesti nagykövetét – akik teljesen megtöltötték a termet.
Az igazgató úr kiemelte a Zsidó Nyári Fesztivállal való többéves, sikeres együttműködésüket. Bemutatta a művésznőt, aki a Szlovák Nemzeti Múzeum- Zsidó Kultúra Múzeumának fotográfusaként hosszú ideje követi fényképezőgépével az ország zsidó közösségének életét, fényképezi az élő és elpusztult hitközségek épületeit, judaikáit.
A kiállítás történetébe Viera Kamenická vezette be az érdeklődőket tökéletes magyarsággal elmondott ismertetőjében. Szólt a Frankfurtban született neves rabbiról, Moshe Schreiberről (1762-1839), aki Chatam Sofer néven vonult be a történelembe. A pozsonyi Jesiva alapítója kemény ortodox nézeteket vallott, munkásságát, műveit ma is gyakran idézik szerte a világon. A kiállítás végig követi végső nyughelye, a pozsonyi régi zsidó temető sorsát, amely sokszor egybeforrott a nagymúltú város zsidó közösségének sorsával.
A Duna parton eltemetett bölcs és tanítványai végső nyughelye sokszor került veszélybe. A helyhiány miatt egy időben úgy oldották meg a temetkezést a várdomb alatt, hogy újabb földréteget hordtak régi sírokra, ezzel azok érintetlenek maradtak, és erre a rétegre temettek.
A Duna árterének rendezése is megkövetelte a terület magasítását. A pozsonyi bölcsek sírjai ekkor még megmenekültek, viszont 1943-ban már a náci megszállás idején (amikorra a zsidók nagy részét már deportálták az országból) a szlovák főváros vezetése egy új alagút építését kezdeményezte a vár alatt, ezzel a régi temető sorsa a felszámolás lett. A sírok nagy részét megszüntették, a csontokat a közeli új ortodox temetőben helyezték el vallási felügyelet mellett.
A csodával határos módon azonban Chatam Sófer és tanítványai sírjai érintetlenek maradhattak, bár ettől kezdve a föld alá kerültek, vasbeton réteg került föléjük. Az 1980-as elején az alagútba bevezették a villamost, innentől kezdve a villamosmegálló zord épülete jelentette a lejárót a világhírű sírokhoz. Az imádkozók feje felett pedig több tonnás járművek robogtak el percenként.
A rendszerváltás utána Pozsonyi Zsidó Hitközség és számos ortodox szervezet kezdeményezésére lehetőség nyílt a sínek áthelyezésére és egy új mauzóleum megtervezésére, amely természetes fényt kap. A kohénok pedig a kohénok hídján át közelíthetik meg a szent helyet.
Az új épületet a neves szlovák építész Martin Kvasnica tervezte, ahová azóta is érkeznek a vallásos zarándokok a világ minden részéről (bővebb információ ide kattintva olvasható), hogy a bölcs rabbi sírjánál imádkozzanak egy neves közösség szinte egyik utolsó emlékeként.
A Pozsonyiak is tudják, ki nyugszik itt: a „Chatam Sofer” nevű villamosmegállón átmegy szinte az összes vonal, így a hangszóróból naponta több százszor hangzik el a bölcs neve.
***
Kamenická 1963-1967 között tanult Pozsonyban az Iparművészeti Iskolán (Škola umeleckého priemyslu). Ez az intézmény közvetlen utóda volt az ismert Iparművészeti Iskolának (Škola umeleckých remesiel), amely 1928-1938 között a Bauhaus szellemében működött, és amelynek egynémely tanára a későbbi iskolában menedéket talált.
Első fotodokumentációs feladataként Kamenická megörökítette a neológ zsinagóga pusztulását a Halpiac- téren. A Duna felett emelkedő város iránti szerelme élete sorsává vált. A pozsonyi műemlékvédelemben eltöltött többtízéves dokumentációs tevékenysége után 1993-tól Viera Kamenická a Zsidó Kultúra Múzeumának alkalmazottja. Sok értékes rituális tárgy került a kezébe, és 2001-től fényképezi a zsidó temetőket és zsinagógákat a Zsidó Kultúra Múzeuma Synagoga Slovaca projektje keretében. A több mint száz zsinagóga és imaház Szlovákia egész területéről, amelyekből a tórák, a rabbik az egész közösséggel együtt a holocaust lángjaiban pusztultak el – e közösség jelentőségéről adnak tanúbizonyságot.
Viera Kamenická életművén belül mestermű a jelentős pozsonyi rabbi, Chatam Sofer síremlékéről készült fotográfia-sorozata. E kiemelkedő zsidó tanító végső nyughelyének átváltozásait örökíti meg, akinek méltán elvitathatatlan joga, hogy Bratislava-Pressburg-Pozsony multikulturális város jelentős személyiségeinek panteonjában kapjon helyet.
