Interparlamentáris Koalíció az Antiszemitizmus Ellen
Mazsihisz
Másodszor ült össze tanácskozni Kanada fővárosában a fenti nevet viselő szervezet, miután 2009-ben Londonban, ötven ország törvényhozói létrehozták és kiadták első nyilatkozatukat. Akkor az antiszemitizmus ijesztő növekedésére, a kormányok, a parlamentek és a civil szféra ezzel kapcsolatos felelőtlen nemtörődömségére hívták föl a figyelmet.
Egy évvel később, Ottawában, ha lehet, még sötétebbnek látják az antiszemitizmus helyzetét a világban. A nemzetközi sajtó által kevés figyelemre méltatott, több oldalas, drámai hangú deklarációrövidített formában közöljük.
Aggodalommal látjuk, hogy a 2009. februárban tartott londoni konferencia óta az ismertté vált, zsidó személyek és tulajdonuk, valamint a zsidó vallási, oktatási és közösségi intézmények elleni, gyűlöletből fakadó támadások száma drámai mértékben megnőtt.
Riasztónak tartjuk az államilag támogatott tömeggyilkos antiszemitizmust és az ezekhez kapcsolódó szélsőséges eszméket. Amennyiben az antiszemitizmus a legmélyebb gyűlölet és a népirtás a legborzalmasabb bűn, úgy a legmérgezőbb kombináció az antiszemita indíttatású, népirtásra tett kísérlet.
Döbbenettel tapasztaljuk Cion bölcsei jegyzőkönyvének, valamint a klasszikus antiszemita rágalmaknak terjedését, mint a vérvád és a kútmérgezés. Ugyancsak döbbenetes a kettős Holokauszt-tagadás: a zsidókat egyfelől azzal vádolják, hogy a Holokausztot csak kitalálták, másrészt a zsidó népet nácinak állítják be őket.
Riasztónak tartjuk az antiszemitizmus és a gyűlölet nagyfokú terjedését az Interneten, amely pedig a szólásszabadság elsőszámú közvetítője és védelmezője.
Aggodalommal látjuk az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet OSCE (Organization for Security and Co-operation in Europe) tagországok kudarcát a 2004-es Berlini Nyilatkozat végrehajtása kapcsán, beleértve a következő kötelezettség-vállalást: „Adat- és információgyűjtés az antiszemita céllal és egyéb, gyűlöletből elkövetett bűntényekről, amelyeket az adott ország területén követtek el. A résztvevő országok ezeket az OSCE Emberi Jogi Irodájának rendelkezésére bocsájtják és a nyilvánosság elé tárják.”
Aggódunk az egyetemeken elkövetett antiszemita incidensek miatt, ideértve a gyalázkodásokat, a tettleges cselekményeket, a durva intoleranciát, a támadásokat a szabad vizsgálódás hívei ellen, ami az egyetemi szféra alapvető értékeit veszik semmibe.
Újra megerősítjük az Európai Rasszizmus-ellenes Központ Alapjogi Irodájának (FRA) antiszemitizmussal kapcsolatos álláspontját, miszerint: „Az antiszemitizmus a közéletben, a médiában, az iskolákban, munkahelyeken és a vallási életben az alábbi témákban fordul elő, a teljesség igénye nélkül:
· A zsidók bántalmazására vagy megölésére való felhívás, annak segítése vagy igazolása valamely radikális ideológia vagy vallási szélsőség nevében;
· A zsidókkal kapcsolatos hazug, megalázó, démonizáló vagy sztereotip állítások, vagy a zsidók összességének hatalmáról szóló mítosz terjesztése, mint a zsidó világ-összeesküvés, vagy a média, a gazdaság, a kormányok és a társadalmi intézmények feletti irányítás vádja;
· A zsidó nép felelőssé tétele valós vagy képzelt bűntettekért, amelyeket egy zsidó személy vagy zsidók csoportja, vagy éppen nem zsidók követtek el;
· A nemzetiszocialisták és támogatóik által a 2. világháború idején a zsidók ellen elkövetett népirtás (Holokauszt) tényének tagadása vagy kisebbítése;
· A zsidóság vagy Izrael megvádolása a Holokauszt felnagyításával vagy kitalálásával;
· A zsidó származású állampolgárok megvádolása azzal, hogy Izrael vagy a feltételezett zsidó kapcsolataik számukra fontosabbak saját nemzetük érdekeinél;
Példák, amikor az antiszemitizmus Izrael Állam kritikájaként jelenik meg:
· A zsidó nép önrendelkezéshez való jogának tagadása, például azt állítva, hogy Izrael Állam rasszista alapokon áll;
· Kettős mérce alkalmazása: Izraeltől olyan viselkedést követelnek, amelyeket nem várnak el vagy kívánnak más demokratikus országtól;
· Izrael vagy az izraeliek jellemzésekor klasszikus antiszemita szimbólumok használata (pl. Jézus meggyilkolása, vérvád);
· A nácik és az aktuális izraeli politika összehasonlítása;
· Az egész zsidóság felelőssé tétele Izrael Állam cselekedeteiért.
A más országok esetében is helyénvaló, Izraelt illető kritika nem tekinthető antiszemitának. Azonban Izrael szelektív elítélése és gyalázása – nem is szólva arról, amikor létezéshez való jogát vitatják el, vagy pusztulását akarják – diszkriminatív és gyűlöletes, ennek néven nem nevezése pedig tisztességtelen.
Felszólítjuk kormányainkat, hogy tartsák magukat a nemzetközi kötelezettségekhez (pl. OSCE Berlini Alapelvek) az antiszemitizmus elleni harcban, valamint az ENSZ-nél is járjanak el ezen ügyekben. A korábbi ENSZ főtitkár, Kofi Annan szavaival élve: „Jogosan mondják, hogy az ENSZ a Holokauszt hamvaiból jött létre. Ha emberjogi programja nem száll szembe az antiszemitizmussal, a saját történelmét tagadja meg.”
Felszólítjuk a parlamenteket és a kormányokat, hogy fogadják el az Európai Rasszizmus-ellenes központ alapelveit és azokat illesszék be jogrendszerükbe;
Ösztönözzük a világ országait, hogy hozzanak létre olyan szerveket, amelyek az antiszemitizmust megfigyelik és jelentést tesznek róla, az USA Kongresszusának nemrégiben bemutatott, „Antiszemitizmus Elleni Harc 2010-ben” című dokumentum mintájára;
Felszólítjuk a kormányokat és a parlamenteket, hogy újból erősítsék meg és alkalmazzák az Egyezményt a Népirtás Elítéléséről, és ismerjék el, hogy ahol népirtásra szólítanak fel, ott az államoknak kötelességük cselekedniük;
Szükséges egy Internet-specialistákból álló, de parlamenti képviselőket és szakértőket is magába foglaló nemzetközi munkacsoport felállítása.
Felhívjuk az OSCE 2011-ben hivatalba lépő elnökét, Litvániát, hogy tekintse elsődleges céljának ezen alapelvek megvalósítását 2011-ben, és nevezzen ki külön megbízottakat erre a munkára.
