Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Tedd vissza Áron botját a bizonyság elé őrizet végett

Jó szombatot, Shabat Shalom

Kép

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:20 óra, az ünnep kimenetele: 21:40 óra.

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:20 óra.


Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:47 óra után.

A Tórából ezen a héten az „KORÁCH” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És mondta Mózer Kóráchnak: Halljátok csak Lévi fiai! Vajjon kevés-e nektek, hogy elválasztott benneteket Izráel Istene Izráel községétől, hogy közeledni engedjen magához, hogy végezzétek az Örökkévaló hajlékának szolgálatát és álljatok a község színe előtt, hogy szolgálatukat végezzétek? ” (Mózes 4. 16:8-9.) Dr. Bernstein Béla fordítása.


KORÁCH – PÁRTOT ÜTÖTT
(Mózes 4. 16-18.)

„Pártot ütött Kórách…” és sajnos nem volt egyedül. Befolyásos emberekkel vette körbe magát, kiknek hozzá hasonlóan az volt a legfőbb törekvése, hogy hatalomhoz jussanak. A pusztában töltött négy évtized talán legnehezebben kezelhető problémája bontakozott ki, hiszen ezúttal Mose rábénu olyan helyről kapta a váratlan támadást ahonnan legrosszabb álmában sem gondolta volna, a befolyásos, jihusszal (előkelő származás), pénzzel és tudással egyaránt bíró Kórách ugyanis közeli rokona volt! „Csapatában” felbukkantak Mózes régi ismerősei is: Dátán és Ábirám, akik már több alkalommal is a vesztére törtek.

A szóbeli hagyomány szerint miattuk kellett fiatalkorában menekülnie Egyiptomból Midján földjére, ők lázítottak a zsidó nép vezetői ellen a kivonulás hetedik napján, természetesen a két csirkefogó volt, aki a tilalom dacára mannát szedett szombaton, és nem utolsósorban ők voltak azok, akik az elmúlt hetiszakaszban olvasható „építő” javaslatot tették: „válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba”(14.4).

Ahogy arra Rabbi Kaliser is bölcsen rávilágít a felkelők nem voltak egységesek, hiszen egyes számban áll a „pártot ütött” kifejezés, és utána következik a többi résztvevő felsorolása, ami R. Kaliser szerint arra vall, hogy mindannyian önös érdekeik érvényesítése okán indultak harcba Mose rábénu ellen, közös akarat hiányában pedig-ahogyan az eltelt 3300 esztendőben sokszor bebizonyosodott- elkerülhetetlen a bukás. Az Ö-való meglehetősen érzékletesen mutatta ki véleményét a többre hivatott Kórách és társainak próbálkozásáról: „megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és házaikat, meg minden embert, ki Kóráchhoz tartozott és mind a vagyont. Leszálltak ők és mindaz, amijük volt, elevenen a sírba; és betakarta őket a föld és elvesztek a gyülekezet közepéből”.

Látványosabb bizonyítékot nem lehetett volna kitalálni sem Mózes igaza mellett, azonban a választott nép egyes tagjait nem lehetett meggyőzni, és haragjuknak úgy adtak hangot, hogy Mose rábénu ellen fordultak: „Ti öltétek meg az Ö-való népét!”. Ennél a pontnál elfogyott az irántuk tanúsított türelem, melynek következtében további 14700 ember esett áldozatául a Kórách által elindított lavinának. Ezek olvasásakor azon reménynek kell hangot adni, hogy az Örökkévaló egyszer, a nem is olyan távoli jövőben elegendő tisztánlátást biztosít népe tagjainak, és az értelmetlen viták – Kóráchhoz hasonlóan – elvesznek a „gyülekezet közepéből”.

„Bizony nem tejjel-mézzel folyó országba vittél bennünket, hogy adtál volna nekünk mező és szőlőbirtokot; vajon azoknak a férfiaknak a szemeit akarod-e kiszúrni? Nem megyünk föl!”(16:14). A Mózes ellen lázadók mondandójának első szavából kiderül, hogy nem jártak helyes úton.

A „bizony” kifejezés héber megfelelője az áf (אף) szó másik jelentése harag, erre építették mestereink a következő kommentárt. „Négyen kezdték szavaikat az áf kifejezéssel, és távoztak áf-fal (I-sten haragjával) a világból. A kígyó, aki Évát bűnbe vitte, amint írva van: „valóban (áf) azt mondta Isten, ne egyetek a kert egy fájáról sem?”(1Mózes 3:1).

A József idejében a Fáraó mellett szolgáló sütőmester, miként a Tórában áll: „bizony (áf) az álmomban, íme három fonott kosár fejemen”(1Mózes 40:16). Korách gyülekezete, és a gonosz Hámán, ahogyan azt Eszter könyvében (5:12) olvassuk: „bizony (áf), nem hívott Eszter királyné a király mellett a lakomához, melyet készített, mást, mint engem”.

Ki gazdag?- teszi fel a kérdést a Misna, a válasz így hangzik: „aki örvend (osztály)részének. A héten olvasandó szidra negatív főszereplője, Korách ilyen értelemben nem tartozott a „gazdagok” közé, ez okozta elégedetlenségét és vesztét is egyúttal. „és ne legyen olyan, mint Korách és gyülekezete” (17:5).

A Talmudban (Szánhedrin 110a) tanuljuk: „mindenki, aki ragaszkodik a vitatkozáshoz (máchlajke) áthágja a mondatban olvasható tiltó parancsolatot, valamint azt is tanuljuk: „felkelt Mózes és elment Dátánhoz és Ábirámhoz (16:25), vagyis nem (szabad) ragaszkodnunk a vitatkozáshoz, hiszen Mózes is figyelmen kívül hagyta a számára joggal járó kóvedet és ő ment el az ellene lázadókhoz, nem pedig fordítva. Ezt egészíti ki a Cháfec Cháim: „szent kötelessége az embernek, hogy ne ragaszkodjon a vitatkozáshoz, még akkor sem, ha a törvény és az igazság vele van.

Ez kitanulható Mózes viselkedéséből, aki „elment Dátánhoz és Ábirámhoz”, és nem ragaszkodott a vitához, hanem megpróbálta visszatéríteni őket. Ezek alapján látható, hogy nem csak a máchlajke tilos, hanem azt is tudnunk kell, hogy ha valakinek lehetősége van elsimítani egy vitát, de meg sem próbálja azt, akkor tórai előírást hág át. „És Mózes megcselekedte; amint az Örökkévaló parancsolta neki, úgy cselekedett”(17:26). A Tóra hangsúlyozza, hogy Mózes végrehajtotta I-sten parancsát és visszavitte Áron botját a Találkozás Sátrába, hogy jelként szolgáljon minden nemzedék számára, tudatva velük, hogy Áron és utódai lettek kiválasztva a papi feladatok ellátására.

Bölcseink szerint (Horájot 12a) mind a Hajlékban, mind pedig a Szentélyben a Frigyláda előtt volt elhelyezve Áron botja nemzedékeken át, majd Josijáhu király, a második Szentély pusztulását megelőzően elrejtette azokat. A pozsonyi Rabbi Ákivá Szofer kérdezi ezzel kapcsolatban: „miért ismétli meg a Tóra, hogy Mózes I-sten parancsának megfelelően cselekedett, és visszavitte Áron botját a Találkozás Sátrába? Azért, mert ha csak a „megcselekedte” szó állna a Tórában, akkor azt hihetnénk, hogy Mózes saját dicsősége miatt, (Áron testvére isteni kiválasztottságával „villogva”) hajtotta végre az Ö-való utasítását. A kifejezés ismétléséből világossá válik, hogy Mose rábénu ezen cselekedetét is csak I-sten dicsőségére végezte”.

Hetiszakaszunkban (4Mózes 16:7) Rási a Midrás Tánchumá-t idézi: Korách, aki okos ember volt, miért cselekedett ennyire bolond módon? A szeme vitte félre, mert azt látta, hogy kimagasló utód származik tőle, Sámuel, aki felér Mózessel és Áronnal. Azt mondta (Korách): miatta megmenekülök. Furcsa, hogy Koráchban fel sem merült: Sámuel egyike azon cádikoknak, akik rásá-tól (gonosz) származnak. Hiszen ki lenne nagyobb Ábrahámnál, aki a bálványimádó Terách leszármazottja, vagy Ráchel-nél és Leá-nál, akik az ugyancsak rásá Lábán gyemekei. Vagyis egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy igaz ember kifogástalan pedigréjű családból kell, hogy származzon.

Mutatós magyarázatot kínál Korách hibája kapcsán a kabbalista Megálé Ámukot amely a Tóra azon részéhez kapcsolódik, amikor Mózes visszautasítja az Örökkévaló küldetését. Amint írva van (2Mózes 4:14) alatt: És felgerjedt az Örökkévaló haragja Mózes ellen és monda: nemde testvéred neked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesszóló, és ímé ő ki is jön eléd, s mikor meglát, örvendezni fog szívében”.
Rási kommentálja a Gemárá (Zváchim 102) alapján: nemde Áron a testvéred, aki lévinek volt szánva és nem kohénnak, mert a kohénságról úgy gondoltam, származzon tőled. MOSTANTÓL nem így van, ő lesz a kohén és te leszel a lévi”.

A Megálé Ámukot másképp interpretálja ezt a pászukot, báderech hászod, azaz misztikus magyarázatot ad: Ami írva van: nemde testvéred néked a Lévi” az arra való utalás, hogy Áron volt arra szánva, hogy léviként, Sámuel alakjában reinkarnálódjon a jövőben. Ez volt Korách tévedése, mert azt látta, hogy a tőle származó Sámuel, az valójában Áron. Erre vonatkozik ami írva van: vajon azoknak a férfiaknak a szemeit akarod-e kiszúrni?” Amint áldott emlékű mestereink magyarázták (Tánchumá Korách 5): a szeme csapta be (Koráchot), mert azt látta, hogy a tőle származó Sámuel valójában Áron”.

Ezt értelmeznünk kell: miért okozta Korách vesztét az, hogy úgy látta, Áron Sámuelként reinkarnálódik? Amint köztudott a kohén szentsége és státusza magasabban van a lévinél. Így mikor Korách azt látta, hogy Áron, a főpap arra van szánva, hogy Sámuelként (azaz léviként) szülessen újjá, akkor ez töprengésre késztette, mert ismerte a Talmudban megfogalmazott alapelvet (Megilá 9), mely szerint: emelkednünk kell a szentségben és nem lejjebb mennünk.”. Ez a következőkre vezette Koráchot: Áron valójában méltatlan volt a főpapi címre, máskülönben miért kellett Sámuelként (léviként) reinkarnálódnia, minthogy engesztelést szerezzen azért, mert nem volt előírásszerű kohén gádol?

Ennek alapján interpretálja a Megálé Ámukot Dátán és Ávirám Mózesnek címzett szavait: vajon azoknak a férfiaknak a szemeit akarod-e kiszúrni, nem megyünk fel” vajon ki akarod szúrni szemeinket, melyekkel láttuk, hogy Áron a levita Sámuelként születik újjá, és amiből egyértelmű bizonyítékunk van arra nézve, hogy (Áron) méltatlan a főpapi címre?!

Korách valójában itt tévedett hatalmasat, mert Áron igenis alkalmas volt főpapnak, hiszen a szentség magas fokán állt. Mózes szavaival: Reggel majd tudtul adja az Örökkévaló, hogy ki az övé és ki a szent, hogy magához közeledni engedje; akit kiválaszt, azt engedi magához közeledni” (4Mózes 16:5)

Korách végzetesen félreértette a dolgot, viszont még mi sem értjük, hogy miért született újjá a kohén gádol Áron levita Sámuelként? Erre a jövő héten visszatérünk. (Rabbi Pinchász Friedman alapján)

Darvas István
rabbi / Forrás: OR-ZSE


Kapcsolódó cikkek
[qbg-related-posts post-type="post"]
Categories:
Ezek is érdekelhetnek