Ne hordjál hamis hírt

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:38 óra, az ünnep kimenetele: 17:45 óra.

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:38 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:45 óra után.

A Tórából ezen a héten az „MISPÁTIM” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És Mózes eljött és elbeszélte a népnek az Örökkévaló minden szavait és mind e rendeleteket, s a nép pedig felelt egyhangúlag és mondta: Mindama igéket, amelyeket az Örökkévaló mondott megtesszük” (Mózes 2. 24:3.) Dr. Bernstein Béla fordítása

Mispátim – És ezek a rendeletek, melyeket elébük tégy…
(Mózes 2. 21–24.)

Mostani szombatunk elnevezése Sábát skálim, vagyis a sekelek szombatja. Az előírásnak megfelelően két tóratekercsből olvasunk, az elsőből a hetiszakaszt, a másodikból pedig a sekelek beszolgáltatásáról szóló részt. (II Mózes 30: 11-16). A lejnolást követően megáldjuk, kihirdetjük a vasárnap beköszöntő Ádár hónapot, mellyel kapcsolatban bölcseink azt írják: „Ádár bejövetelével szaporítjuk az örömöt” (Táánit 29a).

A Szentély működésének idején a hónap első napján olvasták fel a sékelekről szóló részt, hogy figyelmeztessék az embereket a közösségi áldozatok bemutatásához elengedhetetlenül szükséges adó befizetésére. A szövegben háromszor szerepel az adomány kifejezés, ezért napjainkban az a szokás, hogy három pénzérmét fizetünk be cedáká gyanánt Purimkor a Megila felolvasása előtt, amellyel nem egyszerűen jótékonyságot gyakorlunk, hanem a talmudi előírással összhangban örömünket is gyarapítjuk.

A Rámbám szerint (Hilchot Megila 2.17) ugyanis „nincs nagyobb öröm a szegények, árvák, özvegyek felvidításánál, mert aki megörvendezteti őket az a Sechinához válik hasonlatossá, miként írva van: „magasságban és szentségben székelek, és a lesújtottnál és alázatos lelkűnél is, hogy felélesszem az alázatosak lelkét, és felélesszem a lesújtottak szívét” (Jesája 57.15)”. Nem véletlen, hogy a hetiszakasz is a nincstelenek, egészen pontosan a rabszolgákkal kapcsolatos törvények ismertetésével kezdődik: „Ha vásárolsz héber szolgát, hat évig szolgáljon: a hetedikben pedig menjen szabadon, ingyen.” (21.2).

Néppé válásunk első lépése a szolgaságból való szabadulásunk volt, ezért érthető, hogy az emberek viszonyait befolyásoló törvények sora ezen utasításokkal kezdődik, hiszen a Tóra emlékeztetni akart a szolgalét valamennyi nehézségére, és arra, hogy az egyiptomiaktól eltérően emberségesen kell bánni azokkal, akik kényszerből, vagy bűnük miatt átmenetileg elvesztik szabadságukat. Rabbijaink szerint a szidra elején található törvények olyan zsidó rabszolgákra vonatkoznak, akik lopás miatt vesztették el szabadságukat, az általuk okozott kárt kellett munkájukkal megfizetniük. A kommentárok egyetértenek abban, hogy a zsidó rabszolgákkal való bánásmód nagyságrendekkel jobb volt, mint más népek esetében, de mint a következő idézetből láthatjuk, nem feltételezhető, hogy irigylésre méltó volt életük.

Fontos adalék: mestereink megjegyzik, hogy a törvény olyan esetről szól, mikor a rabszolga nem zsidó rabszolganőt vett feleségül. „Ha gazdája ad neki feleséget és ez szül számára lányokat vagy fiakat, a nő és gyermekei legyenek a nő uráé, ő pedig távozzon egyedül”(21:4).

Bár egyértelműnek tűnik, miről olvasunk, Rabbi Mose Chéfec az egyszerű olvasattól eltérő magyarázattal állt elő: „arra láthatunk utalást e versben, hogy szerencsésebb, ha az ember saját akaratából, szabadon választ magának asszonyt, és nem bízza (vagy kénytelen rábízni) másokra a választást.

A Tóra tanúsítja, hogy ha a zsidó szolgának ura ad feleséget, akkor kapcsolatuk nem lesz sikeres, és végül egyedül kell távoznia”. És ezek a törvényeket, melyeket eléjük tégy” (21.1.). Az „és” szócska teremti meg a folyamatosságot az előző héten felolvasott Tízparancsolat, illetve az aktuális hetiszakaszban felsorolt törvények között.

A Tórában minden szónak, betűnek jelentősége van, ahogyan erre Rási is rámutat a midrás alapján: „Minden olyan hely, ahol az „ezek” kifejezés áll, érvényteleníti az előzőket, (vagyis egy új rész kezdete), de azok a helyek, melyek az „és ezek” kifejezéssel kezdődnek, azok az azt megelőzőkhöz adódnak hozzá, (azaz folytatása a már olvasott szövegnek). Ahogyan a Tízparancsolat a Szináj-hegyen adatott, ugyanúgy ezek a törvények is ott adattak”- fejezi be Rási a párásá első mondatához írt kommentárját.

Rabbi Szimcha Bunim más oldalról közelíti meg a pászuk értelmezését: „A Tóra itt arra tanít, hogy az emberek egymáshoz fűződő viszonyát befolyásoló törvények (Hámicvot sebéjn ádám leháveró) fontosabbak az ember és I-ten közötti törvényeknél (Hámicvot sebéjn ádám lámákom)”.

Ahogyan a midrásban (Vájikrá Rábbá) áll: A derech erec (jólneveltség, illemtudás, elemi tisztesség) megelőzi a Tórát”. Rási megjegyzést fűz a mondat második felében olvasható „eléjük tégy” kifejezéshez is: „Eléjük, és ne a bálványimádók elé. Abban az esetben se vidd a peres ügyeket bálványimádók bírósága elé, ha azok a zsidó bíróságokéval megegyező módon törvénykeznek.”

A lubavicsi rebbe, Menachem Mendel még annyit tesz ehhez hozzá, hogy a mispátim azon törvények összefoglaló neve, melyeket az ember logikai úton megérthet. Ennek ellenére még véletlenül se gondolja azt senki, hogy csak azért tartja be a törvényeket, mert érti azokat, hanem mindig legyen tisztában azzal, hogy a Teremtő parancsainak tesz eleget a micvák őrzésével.

Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---