És készítsenek nekem szentélyt…

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:49 óra, az ünnep kimenetele: 17:55 óra.

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:49 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:55 óra után.

A Tórából ezen a héten az „TRUMÁ” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És tedd a födelet a ládára felülről; a ládába pedig tedd a bizonyságot, melyet majd adok neked. És én találkozom veled ott és elmondom neked a födélről, a két kérub közül, melyek a bizonyság ládáján vannak, mindazt, amit neked parancsolok Izráel fiai számára.” (Mózes 2. 25. 21:22.) Dr. Bernstein Béla fordítása

Trumá– hogy közöttük lakozzam
(Mózes 2. 25:1-27:19.)

„És ez az ajándék, melyet tőlük vegyetek: Arany, ezüst és réz” (25.3). Két kérdés kínálja magát e verssel kapcsolatban: vajon honnan tettek szert őseink e kincsekre, és mi lett értékeikkel a korok múlásával?

Az utóbbira válaszol a Chátám Szófer, aki szerint a pusztai nemzedék felajánlásai utalnak a tóraolvasás napjaira. Az arany szó betűi a hét napjait rejtik, az álefbétben elfoglalt helyük alapján a zájin a hetedik (szombat), a hé az ötödik (csütörtök), a bét pedig a második napi (hétfő) lejnolásra utal. Az ezüst betűi a (Jom Kippur), a (Szukot) és (Peszach és Purim) ünnepnapjait takarják, míg a réz a (Chanuka), (Ros Chodes és Ros HáSáná), (Sávuot és Smini Áceret), (böjtök) napjait foglalja magába. „pirosra festett kosbőrök és táchásbőrök, meg sittimfa”(25.5).

A táchásról nem sokat tudunk, a Talmud (Sábát 28a) alapján sokszínű élőlény volt, amely csak abban az időben létezett. A lubavicsi Rebbe szerint: „Valójában „minden teremtmény kizárólag I-ten dicsőségére teremtetett”. Csakhogy materiális világunkban a dolgok külső felülete gyakran eltakarja valódi céljukat. A táchás olyan teremtmény volt, ami csak abban az időben és azon a helyen létezett, ahol és amikor szükség volt rá, hogy lakóhelyet készítsenek (bőrét felhasználva) I-tennek. Ezért a táchás a teremtmények valódi természetét fejezte ki, azt, hogy kizárólag azért létezik, hogy szolgálja és felfedje a benne lévő isteni lényeget”.

„És készítsenek nekem szentélyt, hogy lakjam közöttük” (25.8). A cádik, a polnai Rabbi Jákob Joszef mondta: „Tóránk 613 parancsolata örökérvényű, melyeket mindenkor végre lehet hajtani. Adódik a kérdés, hogy miként lehet teljesíteni a Szentély építésének kötelességét? A régiek, akik igazi bölcsek voltak, azt tanították, hogy minden ember különálló, kicsiny világ (olám kátán), és a tórai utasítás arra vonatkozik, hogy mindenki alkosson szentélyt a szívében, készítsen helyet a Sechinának, és ha ezt minden ember megteszi, akkor megvalósul a pászuk második fele: „hogy közöttük lakjam”.

„És legyenek a kerubok szárnyaikat kiterjesztve, felfelé, beborítva szárnyaikkal a födelet, arcuk pedig egymáshoz fordulva; a födél felé legyen a kerubok arca” (25.20). Bölcseink szerint mindannyiunknak törekedni kell arra, hogy személyiségünk meghatározó vonásává legyen a pászuk két utasítása: „szárnyaink” legyenek kiterjesztve a magasság felé, vagyis ragaszkodjunk a szentséghez, és próbáljunk a szellemi tisztaság legmagasabb szintjére jutni, ugyanakkor arccal egymás felé fordulva álljunk, azaz figyelmes gondoskodással közelítsünk embertársaink irányába.

Mestereink (Bává Bátrá 99a) szóvá teszik: a Krónikák könyvében (2.3.13) úgy találjuk, hogy a kerubok a ház és nem egymás felé fordultak. Véleményük szerint a Tórában arról olvasunk, hogy miként helyezkednek el a kerubok, ha Izrael gyermekei teljesítik I-ten akaratát, míg a másik hely ellentétes helyzetről szól. „Egészen úgy, amint én mutattam neked a hajlék mintáját és minden edényeinek mintáját, úgy készítsétek”(25:9).

A Talmud (Szánhedrin 16b) kommentálja a vers végét: „úgy készítsétek”- minden nemzedék számára. A volozsini Rabbi Cháim, a Vilnai Gáon kiváló tanítványa csodálkozásának adott hangot e talmudi megjegyzéssel kapcsolatban. Ha I-sten kiadta a parancsot, hogy minden nemzedék számára kötelesség Szentélyt építeni, akkor hogy lehetséges, hogy az elmúlt évezredekben egyetlen nemzedék sem tett, még csak kísérletet sem e micva végrehajtására? Ha erre úgy válaszolnánk, hogy objektív okból kifolyólag lehetetlen volt számukra, akkor adódnak újabb kérdések: miért hangsúlyozza a Talmud, hogy minden generáció számára kötelesség? Ha ennyire fontos e parancs, akkor I-sten miért nem intézkedik annak érdekében, hogy megtehessük?

Rabbi Cháim szerint az elsőként idézett versben megtalálható a válasz. A „lakjam közöttük” kifejezés annyit jelent, hogy „mindenkiben ott legyek”, vagyis minden zsidónak kötelessége „élő Szentélyként” szolgálni I-stent. A Sechina mindenek előtt az emberi szívben találja meg helyét a Földön. Mikor az isteni jelenlét kényelemes nyugvóhelyre lel a zsidók szívében, akkor a fizikai világban is működik a Szentély. De a legfontosabb felismerni a tényt, hogy ember és I-sten kapcsolata nem függ épülettől, vagy tárgytól, legyenek azok bármennyire szentek.

A szentély építésének parancsa, mely minden nemzedékre egyformán vonatkozik a Talmud szerint, időtől és helytől függetlenül megtartható azoknak, akik kényelmessé teszik a Sechiná „lakhelyét”. A Zohár minden zsidót a Templomhoz hasonlít. Miként a Templom központja a Szentek Szentje, úgy a mi központunk a szívünk. A világban létező minden jó forrása e két központ, mivel jelenleg a Szentély nem áll, ezért a másik többletmunkáján múlik, hogy I-sten jelenléte állandó legyen világunkban.

Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---