1848/49-et felülírja 1944? – avagy engedjünk-e 48-ból?

A holokausztra emlékezés, a vészkorszak történelmileg időtlen gyásza nem metszi, hogy örömben, boldogságban és zsidó származásunkat vállalva éljünk.

Plakát, rajta kisfiú, kokárdával. Március 15. alkalmából semmi különleges nincs ebben a képben, mégis komoly vita alakult ki róla. A kisfiú ugyanis nem egy átlagos magyar óvodás: vallásos zsidó család gyermeke, szőke haján kipával.

Elindult az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség identitás-kampánya, amellyel az 1848-49-ben elesett zsidó szabadságharcosokra emlékeznek. Ezzel párhuzamosan kialakult a közösségen belül egy diskurzus a kampányról, a zsidó-magyar identitásról, és sok más, kapcsolódó témáról.

A Demokrata.info közlésre megküldték, ily módon részleteket közlünk Fekete György, nyug. mentálpedagógus történelemtanár és Köves Slomó rabbi levelezéséből. Fekete György, és édesapja, Fekete János közíró, holokauszt-túlélő, hiábavalónak és hibásnak nevezték az akciót, mivel szerintük „1848/49-et felülírja 1944”

Fekete György véleménye:
„Most megdöbbenek. Ez hiábavalóság Slomóéktól. Legalábbis a történelem tanúsága szerint. 1941-ben is kudarcosan jelentették meg a magyar zsidóság „dicsőségkönyvét” (A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma. Az 1914-1918-as világháború emlékére).” – írta blogjegyzetében Fekete György.

Fekete János véleménye:
„Magyarságunkat, a magyarsághoz hozzáadott értékeinket a nemzsidó testvéreinknek kellene inkább bizonygatniuk, vagy legalább is elismerniük…Törleszkedésünkre már ugyancsak ráfáztunk.” – hangsúlyozta Fekete János.

Fekete György, Köves Slomónak címzett levelében így fogalmaz:
„Az alább olvasható kezdeményezést bírálom. Miért? Mert nem történt meg a holokauszt valós befogadása a magyar nemzettudatba. A holokauszt hiteles recepciója nélkül pedig minden ilyen törekvés, hivatkozzon bár valós 1848/49-es tényekre, ingatag talajra épül, sőt ingovány az alapja!”
„Megismétlem, 1848/49-et a mai napig felülírja 1944!
Ezt akkor se tudom befogadni, idézem:
„A kampány vizuális világával, a QR-kód használatával, a bevett, a közgondolkodásba beégett téves reflexekre kívánja felhívni a figyelmet az EMIH. A köztudatban ugyanis, a zsidósághoz, a zsidóhoz gyakran valamilyen sértettség, megbántottság érzése asszociálódik. A hétköznapi képzettársítás az lenne: a qr kód rejtekében egy sárga csillag lapul, felhívva a figyelmet a Holokauszt traumájára. Az EMIH pontosan ezzel a hosszútávon tarthatatlan közhellyel kíván szakítani: provokatív kampányával a berögződött, zsidósághoz kapcsolódó asszociációkat kívánja lebontani. ”
Ugyanis a holokauszt emléke mindig bántani fogja a zsidó származású embereket. És bántson is bennünket mindig. Ez a provokáció ártalmas. Rombolja mind a zsidó, mind a nemzsidó magyar identitást. Majd meglátod, a holokauszt ilyen említését az antiszemiták önigazolásul használják…
Alaptételem: a kampány a holokauszt kapcsán – saját fogalmazásotok miatt – nem azt mondja, amit szeretnétek…”

„Kedves Slomó, te most ezt fogalmaztad: „el kell mozdulni abból, hogy a zsidó identitás csak a holokauszt emlékéről szóljon”.Ez világos, s ezzel nincs is gond. A nagy baj ott van, hogy amit a kampányotok publikus indoklásaként a holokauszttal kapcsolatban hirdettek, az nem erről szól. Vesd össze a nekem most jegyzett célfogalmazásodat az itt idézett kampányindoklással (lásd fentebb – a szerk.), s belátod, hogy aggályom megalapozott. Hiszen éppen az antiszemiták – többek között – azt húzzák ránk, hogy a holokauszt miatt „sértettek” vagyunk. Nos, e vád a legnagyobb fokú kritikátlanság, amelyet kampányindoklásotok bizony közvetve elfogad. Ez viszont MENTÁLHIGIÉNÉS KATASZTRÓFA. Mentálpedagógusként és történelemtanárként látom így.”

„Másik gond. Te tábori főrabbiként – ugyanezen kampányszöveg szerint – csak 1849/49 és 1914-1918 zsidó katonahőseire emlékeztetsz. Mi okból nem emlékeztetsz az igaztalan, a magyar nemzetet pusztulásba vitt, Szovjetunió elleni háború során megalázott/megkínzott/elesett/legyilkolt munkaszolgálatos zsidókra is? (A munkaszolgálat, mint menedék – 1944/45-ben – atipikus szituáció volt…)”

Végezetül Köves Slomó válaszából idézünk:
„A kampány célja távolról sem a bizonygatás vagy a dörgölőzés. Hanem éppen ellenkezőleg az elsődleges célközönség a zsidóság, akik felé azt szeretnénk üzenni, hogy nem kell az zsidóságot feladni ahhoz, hogy jó magyarok legyünk.
A másodlagos célközönség pedig a magyar társadalom, akik felé nem bizonygatni szeretnénk, hanem egyszerűen tudatni. Ismertetni, hogy ez így volt. A többség ugyanis nincs ezzel tisztában.”

Kapcsolódó cikkek

[qbg-related-posts post-type="post"]

Categories: