Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Buzogj föl kút, énekeljetek neki!

Jó szombatot, Shabat Shalom!

Kép

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:24 óra, az ünnep kimenetele: 21:45 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is.


A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:45 óra után. A Tórából ezen a héten az „CHUKÁT” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És fölemelte Mózes a kezét és rávágott a sziklára botjával kétszer; erre kiömlött sok víz, és ivott a község, meg barmaik.” (Mózes 4. 20.11.) Dr. Bernstein Béla fordítása

Chukát – Ez a tannak törvénye
(Mózes 4. 19:1-22:1.)

„És adjátok azt Elázárnak, a papnak, és vezessék ki a táboron kívülre és vágják le előtte”(19:3). Bölcseinkben felmerült a kérdés, hogy miért nem Áron kapta a pusztában a micva végrehajtásának lehetőségét?

Rási magyarázatában Rabbi Mose Hádársán kommentárját idézi, aki szerint azért nem Áron kapta a megbízatást, mivel ő készítette az aranyborjút. A Ramban szerint nem akarta az Ö-való Áront olyan feladattal ellátni, melyet a táboron kívül kell végezni, míg egy másik magyarázat szerint pedagógiai céllal kapta Elázár a feladatot, hogy még apja életében megtanulja az egyik legfontosabb kohén által végzendő micva gyakorlatát.

„Ez a tan, ha meghal ember a sátorban, bárki bemegy a sátorba és minden, ami a sátorban van, tisztátalan hét napig”(19:14). A Talmudban (Bráchot 63b) áll: „A Tóra szavai nem valósulnak meg, csak annak, aki megöli magát Érte”.

A lublini Rabbi Meir Sapira kérdezi: „ha az ember megöli magát a Tóráért, akkor miként valósulnak meg a Tan szavai? Nemde írva van: „Nem a holtak dicsérik az Ö-valót” (Zsoltárok 115:17) Nos, bölcseink nem arra gondoltak, hogy az ember haljon meg a Tóra miatt, hanem a fiak nevelésére.

Rabbi Sapira negyvenhat esztendőt élt. „Ott meghalt Mirjám és eltemették ott. És nem volt vize a közösségnek”(20:1-2). Mestereink szerint a pászuk utal arra a szokásra, miszerint ha halott van egy városrészben, akkor a szomszédoknak is minden vizet ki kell önteni.

Rabbi Slomo Efrájim szerint az is kiderül e mondatokból, hogy Izrael fiai nem gyászolták méltóképpen Mirjámot. Hiszen Áron halálakor „siratták Áront harminc napig”, Mózessel kapcsolatban ugyanezt írja a Tóra, itt viszont semmilyen gyászról nem olvashatunk”. Tekintettel arra, hogy negyven éven át Mirjám kútja biztosított vizet a pusztában vándorlóknak, az lett volna a legkevesebb, hogy illő módon búcsúzzanak Tőle. Mivel elmulasztották, I-sten a víz megvonásával emlékeztette őket Mirjám érdemeire. „és volt, ha megmart a kígyó valakit, és az rátekintett a rézkígyóra, akkor életben maradt” (21:9).

Mestereink a Talmudban több helyen (Bráchot 10b, Pszáchim 56a) is megjegyzik, hogy a Tóra által említett rézkígyó viszonylag rövid ideig, mindössze 700 évig létezett, mert jött Chizkijáhu király és megsemmisítette (II. Királyok 18:4). Rási indoklása szerint helyesen cselekedett, lévén bálványimádáshoz használták őket.

Bölcseink megállapították (Berésit Rábá 42:3), hogy minden bibliai vers, mely a (vehájá) szavakkal kezdődik, valamilyen örömteli eseményt foglal magába. Milyen örömről szól ez a pászuk, az életben maradás okán érzett örömről, vagy esetleg másról?

Rabbi Szimcha Meir megfejtése szerint I-sten utasította Mózest: „készíts magadnak egy kígyót és tedd azt póznára; és lesz minden megmart, ha arra néz, életben marad” (uo.8.), és ezzel megteremtette a gyógyulás lehetőségét a betegséggel kínlódóknak. A rabbi interpretációja szerint a beteg ember megmaratta magát, majd rápillantott a rézkígyóra, végül szívében örömmel, testben – lélekben megerősödve távozott.

Valóban nem kis boldogság. „Azért mondják az Örökkévaló harcainak könyvében” (21:14). Ibn Ezra szerint önálló könyv volt, melyben az Ö-valónak az istenfélők érdekében vívott háborúinak leírása állt.

Nem ez az egyedüli könyv, amely elveszett, többek között a Dávid és Salamon király idején működő Nátán és Ido próféta (Zechárja nagyapja) beszédeinek is ez lett a sorsa. Ugyancsak eltűnt Izrael királyainak krónikája, valamint a Királyok könyvében említett (1. 5:12: „és elmondott háromezer példázatot, és ezeröt éneke volt”) Salamon jegyezte énekek és példázatok.

Darvas István rabbi
/ Forrás: OR-ZSE


Kapcsolódó cikkek
[qbg-related-posts post-type="post"]
Categories:
Ezek is érdekelhetnek