Mert emlékezni kell – zsidó múzeumot avattak Szombathelyen

A szombathelyi zsidóság gyásznapja holokauszt-túlélőkkel, családtagokkal és politikusokkal. Egy zsidó relikviákkal teli kis múzeumot avattunk.

Hétágra süt a nap, a szél is végre elállt. Vasárnap délelőtt a zsinagóga tájékán, a szombathelyi zsidó kulturális központ belső udvarán alig találni állóhelyet. A hófehérre meszelt emlékfal előtt öltönyös városlakók kipában topognak, ellenzéki és fideszes képviselők, helyi prominensek és nyári ruhás nők trécselnek vidáman. Mert az élet él és élni akar – fogalmazott valaki.

szombathely_muzeum_1.jpg
Márkus Sándor

Oldalt, a fal mellett a szombathelyi holokauszt-túlélők már csendesebben üldögélnek. (A négyszáz túlélőből mára alig páran maradtak). Itt van Elemér bácsi is, a tévé épp vele készít riportot. Megjárta ő is a poklot, szerencséje volt, túlélte a halálgyárat, idén lesz 101 éves.

69 évvel ezelőtt – auschwitzi borzalomban

Nehéz ezt elképzelni. Pont mint ma, nyár volt, ugyanígy süthetett a nap, színes és szagos volt a világ (csiripeltek a madarak, illatoztak a szombathelyi kiskertek). De 69 évvel ezelőtt, július 3-4-én a szombathelyi vasútállomásról kigördültek a marhavagonok rakományukkal: 4228 meggyilkolandó emberrel, szombathelyiekkel és más Vas megyei települések lakosaival, akiknek egy bűnük volt: felekezetileg a zsidó vallási kisebbséghez tartozónak papírozták őket. Robogtak étlen és szomjan, több napon át a halálgyárba, Auschwitzba. Útközben többen meghaltak vagy megbolondultak.

Közülük mindössze négyszáz térhetett haza. Egy generáció lett semmivé – egy színes, élettel teli kultúra és világ tűnt el, Szombathelyről is. Azóta több zsidó generáció nőtt fel nélkülük, a gyökerek nélkül, félelemben és elhallgatásban, nagyszülők óvó tekintete és simogató kezei nélkül – emlékezünk ma erre is.

Mert emlékezni kell – 69 évvel később is

Emlékezni kell az áldozatokra és mindent meg kell tenni azért, hogy az antiszemitizmus eltűnjön a magyar közéletből. Ennyiben össze is foglalhatnánk a vasárnap délelőtt megannyi beszédét:

A mostani – hagyományosan július első vasárnapjára időzített – szombathelyi holocaust emléknap azért is különleges, mert Szombathely egy zsidó látogatóközponttal is gazdagodott. Egy parányi, helytörténeti érdekességeket felvonultató múzeummal, ahol mindazok, akiket érdekel a szombathelyi zsidóság története és gazdag hagyománya, eztán tájékozódhat.

Ahogy a helyi hitközség vezetője, Márkus Sándor is fogalmazott: Ez egy újabb lépés, nyitás a város felé, hogy az itt élő nem zsidók is lássák, milyen volt és milyen ma zsidónak lenni: „Hogy megtudják, nincsenek titkaink”, és a szombathelyi zsidóságnak van mire büszkének lennie.

Puskás Tivadar polgármester hozzátette „Szombathely nem felejtette el zsidóit, mindig tudtunk azokról az emberekről, akik Szombathelyet gazdagították. Tanulni kell a múltból, és el kell mondani, mi történt itt Európa közepén, hogy soha ilyen többé ne történhessen. Elfelejteni soha sem lehet, de tanulni belőle igen!”

A zsidóság relikviáit nézegetjük tovább

Az emlékezés fájának (egy szomorúfűz) elültetése után, mondván a puding próbája az evés, futólag mi is végigjártuk a kiállítást. Sok időnk és terünk nincs, ötven ember közt topogunk, de megfogadjuk, mihelyst lehet, visszatérünk ide – tárlatvezetéssel. A látogatóközpont amúgy mindössze pár szobából áll, a Bernstein Béla kulturális központ alsó szintjén található, igényesen berendezve, eredeti relikviákkal. A bejáratnál feltűnik egy időszalag, amely felvonultatja Mózestől a zsidók legfontosabb történelmi dátumait, rövid magyarázatokkal, mit jelent például a hanuka. Egy vitrinben Lakatos Lowy János kegytárgyai, például imasálja – ő volt az az ember, aki – a megtépázott kis közösség szellemi vezetőjeként –a holokauszt utáni szombathelyi zsidóságot egyben tartotta.

szombathely_muzeum_3.jpg