Mózes Egyiptomban – Rossini operája a Dohány utcai zsinagóga falai között
Rossini nem csak a Hamupipőke és A sevillai borbély zeneszerzője – hangoztatja Pál Tamás karmester. Vezetésével már készülnek az énekesek, a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Vaszy Viktor Kórus tagjai az olasz zeneszerző Mózes Egyiptomban című operájának szeptember 1-jei premierjére. A bemutató a Zsidó Nyári Fesztivál egyik csúcsprodukciója.
„Az operairodalomban tájékozottak számára is érdekes lesz az előadásunk a Dohány utcai zsinagógában. Rossini ugyanis Mózes-témájú operájából két változatot is komponált, amelyeket önálló műveknek tekintett. Mi az első, 1818. március 5-én Nápolyban bemutatott változatot mutatjuk be – mondta el Pál Tamás karmester az MTI-nek.
A három felvonásos darabot Rossini 1824-ben Párizs számára négy felvonásosra bővítette a francia követelményeknek megfelelően, a cím is módosult – Mózes és a fáraó, avagy átkelés a Vörös-tengeren -, a szüzsé azonban nem változott.
„Az 1818-as partitúrába azt írta: azione tragico-sacra. Ez azt jelzi, hogy Rossini lehetségesnek tartotta operáját oratóriumként is előadni, de az azione arra mutat, hogy mégis inkább színpadi műnek szánta” – fűzte hozzá a karmester.
„Alaposan megnéztem mindkét verziót, számomra a Mózes Egyiptomban sokkal érdekesebb. Egyiptomra sötétség borul – ezzel a drámai felütéssel kezdődik, amely átsugárzik az egész műre, a francia változatból ez hiányzik. A 10 csapásból hármat jelenít meg az eredeti darab, ezzel rendkívüli módon megközelíti a bibliai történet lényegét.
Pál Tamás úgy véli, hogy a Mózes Egyiptomban olyan korban keletkezett, amikor a szerző tudta, hogy mit akar a közönség, a közönség pedig tudta, hogy mit akar a szerző, és ugyanígy az énekesek is.
„Ma a belcanto operákra nehéz felkészülni, hiszen nincs minden beírva a partitúrába. Ám, ha az előadó beleéli magát a műbe, egy idő után úgy érzi, mintha társszerző lenne. Már dolgozunk az énekesekkel, és kezdem így érezni. A legmélyebb belcanto operának tartom.”
Mint minden Rossini-darab, ez is megrendelésre készült, ihletője Francesco Ringhieri 1760-as, L’Osiride című színdarabja volt, amelyből Leone Tottola írta a librettót. Az 1818-as ősbemutató hatalmas siker volt, ebben az énekeseknek, kivált több Rossini-opera tenor hősének, Andrea Nozzarinak és a híres szopránnak, Isabella Colbrannak, a zeneszerző későbbi feleségének is nagy része volt.
„A kiváló előadóknak szólt az ováció, a kedvükért ment a közönség a Teatro San Carlóba. És, hogy nevessen… A korabeli előadásokban a színpadi trükk nagy szerepet játszott. A Vörös-tenger szétválását a Mózesben olyan ügyetlenül oldották meg, hogy a közönség megindultság helyett harsányan kacagott. Ez rettenetesen bosszantotta Rossinit és Tottolát. Hogy a színpadi nehézségről eltereljék a figyelmet, Tottola és Rossini megalkotta a mű egyetlen igazi ‘slágerét’, Mózes imáját. Amely tehát egy évvel később, 1819-ben került a darabba” – magyarázta Pál Tamás.
A címszerep Rácz Istváné, a Fáraó Bretz Gábor lesz. Amaltea és Mambre szerepére a Tel-Avivi Operaház szólistáit, Ira Bertmant és Yotam Cohent kérték fel. Fodor Beatrix, Balczó Péter, Kálnai Zsófia és Horváth István énekel még a koncertszerű előadásban. (MTI)
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
