Könyvajánló – Turán Tamás-Roskó Gábor: Képfogyatkozás
Könyvajánló rovatunkban ez alkalommal a Turán Tamás, Roskó Gábor szerzőpáros: Képfogyatkozás című munkáját ajánljuk. A kiadvány 2004-ben jelent meg az Akadémia Kiadó gondozásában.
Sokszor ismételt közhely, hogy a zsidó vallás szigorú emberábrázolási tilalma a zsidó képzőművészet alakulását alapvetően befolyásolta. Azonban magyarul (és tegyük hozzá, idegen nyelven sem) nem nagyon született összefoglaló munka a halakha és a képzőművészet kapcsolatáról.
Turán Tamás könyve ekként úttörő és nemzetközi értelemben is kiemelkedő tudományos teljesítmény, amely a modernitás kihívásait is elemzi – a mozgóképkultúrától az internetig. Bemutatja, hogy a rabbinikus autoritások szigorát nemcsak a bálványimádás veszélye befolyásolta, hanem a látással (az Örökkévaló látásával, vagy egyszerűen a látás tökéletlenségével, veszélyével) kapcsolatos hagyomány is.
A könyv Roskó Gábor Minjan című szoborsorozatának kiállítási katalógusából nőtt ki, és ez már önmagában is ellentmondás, ahogy Roskó is érzékeli: képtilalomról szóló könyv, szobrokról készült fényképekkel. Az ellentmondást azonban enyhíti, hogy több rabbinikus tekintély is engedélyezte az ábrázolást bizonyos határok között. Ezeknek a határoknak az alakulását foglalja össze a Képfogyatkozás, a Tórától napjainkig. A kép-kritika bibliai alapjainak bemutatását a talmudi-rabbinikus vélemények ismertetése követi, amelyek általában kilenc fő szempont szerint próbálnak választ adni: az ábrázolás témája, minősége (homorú-domború), funkciója, méretaránya, értéke, teljessége, a tárgyhoz fűződő viszony, elhelyezése, készítőjének zsidó vagy nem zsidó volta.
De ezek az irányelvek különböző véleményeket eredményeztek a legnagyobb tudósok között. Az emberábrázolás kapcsolatban az engedékenyebb nézet képviselői közül Maimonidesz például csak a domború ábrázolást tiltja, a szigorúbbak, mint Nahmanidesz vagy követői, az egysíkú ábrázolást is. A középkori könyvillusztrációk általában mellőzik az emberábrázolást, de sok állatábrázolást tartalmaznak. Az első rabbiporték már a 16. századi reneszánsz Itáliában megjelentek, napjainkban pedig elterjedtek a híres haszid rebbék portréi, ami már a modernitás betörését jelzi a hagyomány világába.
A képzőművészeti ábrázolás megítélése tehát a zsidó hagyományban széles skálán mozog, a teljes tilalomtól az engedékeny szabályozásig, és ennek bemutatásával Turán Tamás a halakha egy kevésbé tárgyalt, izgalmas területét mutatja be.
