Mai születésnapos: Heller Ágnes
Mi, ’29-esek félszavakból is megértjük egymást –mondta Szilágyi György réges-régen és már, sajnos, nincsenek itt, a földön túl sokan olyanok, akik igazolhatnák szavait. Egyikőjük Heller Ágnes, akin egyszerűen nem fog a kor, akit korlátozhatatlan kíváncsisága megtartott csodálkozó kamasznak: filozófusnak 90 évesen is.
Budapesten születik 1929. május 12-én, a nagy gazdasági válság nyitóévében. Ő is ott van 1944-ben a Duna-parton, édesapját Auschwitzban gyilkolják meg: a kérdés, amelyik elvezeti a filozófiai etikához, amelyre egész életében választ keres, úgy hangozhatna, hogy: a holokauszt megtörtént. Hogyan lehetséges?
A század legnagyobb – bár sok szempontból végtelenül problematikus – magyar filozófusa, Lukács György tanítványi köréhez csatlakozik, onnan tűnik ki már egészen nagyon korán.
Érdemi marxista filozófiai teljesítménye ahhoz a munkához járul hozzá, amely a marxizmust újra akarja értelmezni az emberről szóló filozófiai tudásként. Eszerint a marxizmus radikalizálja a modernitásnak azt a programját, hogy az ember – eredendő, születési kötöttségeitől függetlenül – azzá lehet, amivé teszi magát. A marxizmus így az ember kiteljesedését, igazi önmagává válását, az elidegenedés, eldologiasodás megszűnését ígérte. Ez a forradalom a reneszánszban kezdődött, nem véletlen, hogy Heller egyik legfontosabb könyvének A reneszánsz ember a címe.
A marxizmus „reformja” egyre nyilvánvalóbban vált a rendszer, a létező szocializmus kritikájává Heller és társai munkáiban, a Lukács-iskola egyre gyanúsabb lett. Heller nyíltan is színt vallott 1968-ban, miután Csehszlovákiát megszállták a Varsói Szerződés, így Magyarország csapatai. Tiltakozó nyilatkozatának 5 év múlva lettek komoly következményei: az 1973-as „filozófus-per” lényegében betiltotta a marxista filozófiát Magyarországon, Helleréket emigrációba kényszerítette.
Így indult az ő és férje, Fehér Ferenc közös világkarrierje, amely immár nem is olyan nagyon lassú búcsú volt mindenféle marxizmustól és minden átfogó világmagyarázó koncepciótól.
Érdeklődésének homlokterébe egyre inkább az esztétika, a művészi szépség problémái kerülnek.
Az utóbbi időkben, félig Pesten, félig New Yorkban élve, egyre intenzívebb érdeklődést mutat a zsidóság iránt, a feltámadó Múlt és Jövő rendszeres szerzője lesz. Kíváncsisága nem „fordul” a zsidóság felé, ugyanis továbbra is minden érdekli, mint egy olyan gyermeket, aki még nem döntötte el, mi akar lenni, ha nagy lesz. Évről-évre beszámol olvasónaplóiban arról, mire figyel, mi az, amit követ: mindent. Magas és tömegkultúrát, filozófiát és irodalmat, bárki bármilyen gondolatmenetét, aki megszólítja egy beszélgetésen. Titka, hogy kitartóan érdekesnek és figyelemreméltónak találja a világot és ez egy hosszú, nehéz élet első 90 évén túl igazán nem kis teljesítmény.
Életszeretete, életereje megtörhetetlennek és kimeríthetetlennek látszik 90 évesen is. Isten tartsa meg sokáig közöttünk.
