A boldogság képessége nehéz időkre: a zsidó hagyomány vigasza – Jó szombatot
A
Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem
frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24
órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a
Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A
péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 19:00 óra, a Szombat királynője
20:03 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra.
Tórából ezen a héten az „Ki Távó” (Mózes 5. 26:1–29:8.) hetiszakaszt olvassuk.
Most, a koronavírus második hulláma, a nyomában járó, már érezhető
gazdasági visszaesés, az egyre súlyosbodó globális gazdasági és politikai
bizonytalanság idején közelítünk a világ születésnapjához, a megtérés és
megváltás ünnepeihez, illetve örömünk idejéhez, a Szukkothoz. Hogyan segít örülni
a zsidó vallási hagyomány most, amikor épp itt van az ideje?
A hetiszakasz több ízben is felszólít minket, hogy örüljünk együtt.
Örüljünk együtt a zsengék első bemutatásakor a jövevénnyel, mert mi is
jövevények voltunk egykor: vándor arámi volt apánk. Örülnünk kell
áldozatbemutatás után is és azt is értésünkre adja Mózes, hogy örömmel kell
szolgálnunk az Örökkévalót, a parancsolatok betartása nem lehet teher,
életforma kell legyen, a mindennapok megszentelése.
Ha ideje van a nevetésnek és a sírásnak és megrendelésre nem lehet
boldognak lenni, akkor mi legyen most, amikor a megszolgált, megszenvedett öröm
ideje közeleg és a világ nem sok okot ad az örömre.
Készen kell rá állnunk, meg kell nyitnunk előtte a szívünket. Az év
másik felének kezdetén, Niszán havában áldást kell mondanunk az első virágzó
gyümölcsfára. A velünk szembejövő Tóra-tudósra. A szivárványra. Minden reggel
azért, hogy éppen annak születtünk, amik vagyunk, hogy akarata szerint
teremtett bennünket. Naponta száz áldást mondunk, mert a kötelező napi ima nem
más, mint gyakorlása, tudatosítása, tudatos észrevetetése annak, mennyi
csodálatos dolog van a világban és mennyire nem magától értetődő, hogy megköszönjük
és így még jobban örüljünk neki. Az ima a szív megnyitása Isten teremtett
világára, az öröm esélyének fenntartása. Akárcsak a közösség, a zsidó életforma
bázisa. Most, hogy megint emelkednek az esetszámok, veszélyben lesz az
együttlét öröme is, pedig sok zsidó család egyedül az évnek ebben a szakaszában
megy el zsinagógába, gyűlik össze zsidó vallási ünnepi vacsorára. Találják meg
egymást most is úgy, hogy vigyázzanak is egymásra, találkozzanak parkokban,
messziről, sétáljanak, óvják a mentális egészségüket, a képességüket az örömre.
Az, ami előttünk áll, sok belső erőt követel tőlünk, a
kiegyensúlyozottság, az öröm tartalékait. Mondjanak áldást, minél többet az
élet ajándékára, ne engedjék el egymás kezét, vigyázzanak egymásra és magukra.
Azt se felejtsék, hogy az önvizsgálat, a megtérés ideje és az azt betetőző Jom
Kippur is örömnap, ha böjtnap is. A lelki megújulás ünnepe, amelyre mindennél
nagyobb szükségünk van – és a reményé.
Jó szombatot kívánunk!
