A csellista, akinek a hangszer mentette meg az életét a haláltáborban
„Megérkezel Auschwitzba, hogy gázkamrába kerülj, de valaki egy csellót nyom a kezedbe, és ezzel esélyt kapsz a túlélésre” – ezek a holokauszttúlélő Anita Lasker-Wallfisch csellóművésznő szavai, aki a 60 Minutes című műsornak nyilatkozott rettenetes élményeiről. Az asszony a háború után Londonba költözött, és az Angol Kamarazenekar (English Chamber Orchestra) egyik alapítója lett. Címlapképünkön II. Erzsébet angol királynővel látható.
Anita Lasker-Wallfisch tisztában van vele, hogy egyetlen ténynek köszönheti az életét: hogy gyermekkorában megtanult csellózni. A 60 Minutes című sorozat Az elveszett zene című adása dolgozta fel az asszony történetét, aki 1943-ban, 18 évesen került Auschwitzba. Habár addigra elveszítette a szüleit, nem hitte el, hogy a haláltáborok borzalma valóság lehet. S azt sem gondolta, hogy egyszer az auschwitzi női zenekar csellósa lesz.
„Odavezettek egy nő elé, aki megkérdezte, hogy mit csináltam a háború előtt. Én meg, mint egy hülye, csak annyit mondtam: csellóztam. Erre a nő felkiáltott: hát ez fantasztikus, akkor megmenekültél!” – idézi fel a történteket az asszony. Anita Lasker-Wallfischt más zenészekkel együtt azokban a birkenaui barakkokban helyezték el, amiket röviden „Zenei Tömbnek” hívtak. Ott gyakoroltak és adtak elő zenedarabokat, miközben érezték a közeli krematóriumból áradó szagot. Különböző nemzetiségű nőket zártak össze, akik gyakran nem is értették egymást, s csak egyvalami fűzte össze őket: szórakoztatniuk kellett az SS-katonákat és indulókat kellett játszaniuk a menetelő foglyoknak.
Lasker-Wallfischt később Bergen-Belsenbe szállították, ott szabadult föl 1945-ben. Tanúként szerepelt a Luneberg-perben, amelynek végén 11 SS-katonát fölakasztottak. Később Londonba költözött, és az Angol Kamarazenekar (English Chamber Orchestra) egyik alapítója lett. Fellépésein gyakran beszél a közönségnek a vészkorszakban szerzett szörnyű élményeiről.
(A Cbsnews.com cikke nyomán)
