A győzelem napjai
Izrael hetvenegy évvel ezelőtt nyerte vissza függetlenségét, s szinte szimbolikus, hogy az Európát sötétségbe borító náci birodalmat pedig hetvennégy évvel ezelőtt tiporták el a szövetséges hatalmak.
Izrael és a diaszpóra zsidósága most ünnepli a modern zsidó állam 71. függetlenségi napját (Jom háácmut), amikor megvalósult a kétezer éves remény: szabad néppé lettünk saját országunkban.
Ilyenkor szokás tizenkét fáklyát gyújtani a tizenkét bibliai törzs tiszteletére, s borzongató belegondolni, hogy az a bizonyos tizenkét törzs bizonyos értelemben ma együtt ünnepel velünk: hiszen az utódaik lelkében ők tértek vissza ősi szülőföldjükre, Erecbe, amely ma ugyanúgy a zsidók országa, mint volt háromezer évvel ezelőtt, a nagy Dávid király korában.
Az ünnep alkalmából megszólalt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is, aki azt mondta, hogy a zsidó nép elért valamit, amit senki más nem ért el: mi vagyunk az egyetlen nép, amely ugyanazon a földön él, ugyanazzal a névvel, ugyanazt a nyelvet beszéli, és ugyanolyan hittel, mint háromezer évvel ezelőtt. A nép különféle próbatételek, nyomorúságok, szenvedés és vándorlás visszatért ősei földjére, és 71 évvel ezelőtt visszanyerte a függetlenségünket.
„Építettünk egy államot. Hadsereget építettünk. Építettük a földünket. Egy virágzó gazdaságot építettünk, amelynek csodájára jár az egész világ. Olyan innovációs központja vagyunk a világnak, amilyen nincs még egy. Nem utolsó sorban pedig egy demokratikus, szabad társadalmat építettünk a zsidók és a nem-zsidók számára egyaránt, amely fényt sugároz a Közel-Kelet szívében. Ez Izrael” – mondta Benjamin Netanjahu.
Szinte szimbolikus, hogy ezekben a napokban a világ egy másik évfordulót is ünnepel, mégpedig a náci birodalom fölött aratott győzelem napját. A nácik a feltétel nélküli megadásukat ugyanis hetvennégy évvel ezelőtt, 1945. május 7-én ismerték el, és az általuk aláírt dokumentum május 8-án lépett életbe – ezért lett május 8. Európában a győzelem napja. S hogy akkor Magyarországon, valamint a többi kelet-európai országban miért ünnepeltük a győzelem napját évtizedekig mindig május 9-én? Mert amikor amikor a megadás életbe lépett, Oroszországban már május 9-e volt.
De talán nem is baj, hogy a dátumok ennyire összekeveredtek, hiszen így legalább nem a győzelem napját, hanem a győzelem napjait ünnepeljük – reménykedve abban, hogy ezeken az évfordulókon az emberség mégiscsak felülkerekedik a civilizációra folyamatos veszélyt jelentő barbárság fölött.
