A hét műtárgya: Babuka strandol, avagy az életmódok története
A „kikapcsolódás” évszakába léptünk, elkezdődött a vakáció, a szabadságolások időszaka, ráadásul a koronavírus első hullámának lecsengésekor. Most szinte feladat lesz nyaralni, óvatosan, de határozottan: ki kell pihennünk a bezártságot, a szorongást. Ez is a történet része. Márpedig a történelemtudomány egyik legérdekesebb válfaja éppen az életmódtörténet, annak kutatása, hogy mit csináltak olyankor az emberek, amikor éppen nem történelmet csináltak.
A „kikapcsolódás” évszakába léptünk, elkezdődött a vakáció, a szabadságolások időszaka, ráadásul a koronavírus első hullámának lecsengésekor. Most szinte feladat lesz nyaralni, óvatosan, de határozottan: ki kell pihennünk a bezártságot, a szorongást. A pihenés mintha az élet kikapcsolása lenne, életszünet, amin értelemszerűen nincs mit megfigyelnie annak, aki az élet menetét akarja megérteni. Például az egykori élet menetét, a mi életünkhöz kapcsolódó folytonosságát megérteni megkísérlő múzeumnak.
Egy magyar zsidó kislány az 1930-as évekből
A zsidók történetének egyik legfontosabb változása az volt, hogy a törvény, mint kötelező, mindent elrendező életkeret, a hétköznapok irányítója, a 18. századtól fogva lassan elveszítette mindenre kiterjedő jelentőségét, kötelező érvényét a közösségek számára és zsinagógába menni, imádkozni egyre inkább szabadidős tevékenységnek számított, a munka utáni pihenés, kikapcsolódás egyik módjának. A zsidó múzeum pedig elsősorban épp ezt, a nagy történeti fordulópontok (ezek a zsidók számára jórészt kiűzetések, megbélyegzések, pogromok történetei voltak) után újra kialakuló hétköznapok mindig átmeneti, törékeny világát mutatja be. Mert nem abból tudjuk igazán meg, kik voltak, hogy mi történt velük, az elháríthatatlan volt jobbára, hanem az, hogy mit kezdtek vele. A zsidó történelem belső elbeszélésének nem Nabukadonozor és Titus, nem a keresztes hadak, nem a spanyol inkvizíció, Bogdan Hmelnyickij vagy a nácik a főszereplői, hanem azok a többnyire névtelen tömegek, akik korszakonként, területenként, szociális státuszuk szerint eltérő zsidó életeket éltek.
Ennek jegyében a Magyar Zsidú Múzeum és Levéltár ajánlásával a hét műtárgya az a fotó, amelynek címe: „Babuka strandol”. A címlapképen tehát Schulteisz Babuka áll strandlabdájával, mellette nagypapája és édesanyja. Az intézmény a gyűjteményében néhány fényképalbumot őriz róla, melyek alapján megismerhetjük egy középosztálybeli zsidó kislány felcseperedésének képeit.
Forrás: a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár hírlevele
