A hét műtárgya Rajk Lászlótól a Hiányzó sors
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár a szokásos pénteki hírlevelében, A hét műtárgya című sorozatban ezúttal Rajk László frottázs alkotását ajánlja. A rajzok 2004-ben készültek, az egykori auschwitz-birkeanui láger 7-es blokkjának külső falán a rabok által a téglákba vésett nevek átsatírozásával.
Rajk László hagyatékából három Auschwitz-frottázst adományozott a Zsidó Múzeumnak Rajk Judit, Rajk László özvegye, ezeket a műtárgyakat ajánlja aktuális hírlevelében a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár. Rajk Judit a vele készült beszélgetésben elmondja: Rajk Lászlót ezekben a frottázsokban, amelyek valójában az auschwitzi barakkok tégláiba vésett „név-üzenetek”, egyfajta sztélék, a nyomhagyás érdekelte elsősorban, az áldozatok küzdelme, hogy vegyük észre a nyomaikat a világban, és őrizzük meg őket. Épp ezért – mint fogalmaz – ,,férjem frottázsai az életmű legérzékenyebb, számára legfontosabb részéhez tartoznak”.
Elmondása szerint amikor Rajk László a történelmi emlékezet tárgyában alkotott – legyen az rajz, emlékmű, kiállítási vagy filmes látványterv – nagyon fontos volt neki, hogy ahhoz, amit az áldozatok megérinthettek, nem szabad „művészien, kreatívan” hozzányúlni. Ezeket csupán leképezni szabad: a formákat, rajzolatatokat, a nyomokat átültetni, megsokszorozni, közvetíteni, így kapcsolódni hozzájuk, és ugyanakkor a történet részesévé válni. Minden ezzel foglalkozó munkája ilyen, a frottázsoknak is épp ez a legfőbb jellegzetessége.
A mű keletkezése kapcsán Rajk Judit felidézi: Rajk László 2004 tavaszán az auschwitzi állandó magyar kiállításon dolgozott, ott látta meg ezeket a nyomokat, a láger egyik blokkjának a külső falán, a téglába vésett neveket. Olyan élmény volt ez a felfedezés a számára, majd az, hogy mindez ezzel az ősi átsatírozásos technikával hasítékként, mementóként átemelhető a jelenbe, hogy mindent megmozgatott az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban, hogy megengedjék neki ezt a „dokumentálást”. Nagyon nehéz volt a múzeumi bürokrácián átverekednie magát ehhez, de ez nagyon fontos volt neki és olyankor nagyon ment előre, úgyhogy végül sikerült.
FORRÁS: MAGYAR ZSIDÓ MÚZEUM ÉS LEVÉLTÁR
