A hét műtárgya: székely szombatosok imakönyve
A bözödújfalusi székely zsidók régi imakönyveit – amelyek a zsidó imák és áldások szinte szó szerinti magyar fordításait tartalmazzák, és a magyar nyelv 16. századi állapotát őrzik – 1946-ban juttatta el a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményének Fischer Kornél – olvasható az intézmény legfrissebb hírlevelében.
A székely szombatos közösség eredete a 16–17. századig vezethető vissza, amikor székely magyarok egy kis csoportja a reformáció során követni kezdte azokat a bibliai eredetű vallási előírásokat, amelyeket a kereszténység eltörölt. Bözödújfalusi közösségük 1867-ben halahikusan is áttért a zsidó hitre, és prozelita hitközséget alapítottak – tudhatjuk meg a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár szokásos pénteki hírleveléből.
A zsidó hitet elfogadó székelyek történetét elsőként Kohn Sámuel Dohány utcai rabbi írta meg 1896-ban. „Erdély istentkereső népének, a szombatosok utódaiként ma is fennálló orthodox zsidó székely hitközségnek, (…) ezeknek a szegény székely gazdáknak hithűsége ma is tartja a zsidó rítust és a kasrusz törvényeit, imaszíjjal imádkoznak…” – írták róluk 1941-ben.
A közösség osztozott a zsidóság sorsában, 1944-ben tagjaikat Auschwitzba deportálták. Régi imakönyveiket – amelyek a zsidó imák és áldások szinte szó szerinti magyar fordításait tartalmazzák, és a magyar nyelv 16. századi állapotát őrzik – a háború után, 1946-ban juttatta el a gyűjteménynek Fischer Kornél.
A címlapképen látható imakönyv adatlapja ide kattintva tekinthető meg.
