A mártírokra emlékeztek a fehérvári zsidóság deportálásának 74. évfordulóján

A székesfehérvári zsidó temető Mártír Emlékcsarnokában emlékeztek meg vasárnap a 74 esztendővel ezelőtt Fehérvárról és Fejér megyéből deportált mintegy 3 ezer mártírról. A Székesfehérvári Zsidó Hitközség megemlékezésén az istentiszteletet Darvas István, főrabbi és Zucker Immánuel, főkántor vezette.

---

„1944 júniusában csillaggal megjelölt házakban összegyűjtötték a fehérvári zsidóságot, majd a Szabó-téglagyári gyűjtőhelyre vitték őket. Az elhurcoltak alig tíz százaléka tért vissza, a többi hittestvérünk vagy az út során, vagy a haláltáborokban hunytak el. A magyarországi 600 ezer és a fehérvári 3 ezer áldozat traumáját máig nem sikerült kihevernünk.” – hangsúlyozta Neubart István, Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke.

„Az áldozatok többsége nő és gyerek volt, hiszen a férfiakat – a nagyon idősek kivételével – ebben az időszakban már korábban behívták munkaszolgálatra.” – mint mondta Neubart István, aki hozzátette: „a deportálás megtörténte óta minden esztendőben, a június 14-hez legközelebb eső vasárnapon tartjuk ezt a megemlékezést. Szeretnénk, ha gyermekeink, unokáink és valamennyi leszármazottunk megismerhetné, hogy mi történt a felmenőikkel, miért csak emlékműveknél róhatjuk le kegyeletünket irántuk, illetőleg próbálják meg ebből levonni a tanulságokat; legfőképpen azt, hogy embereket vallásuk, származásuk miatt – egy őrült eszme nyomán – ne lehessen megkülönböztetni.”

feh__rv__r_2.jpg
Neubart István és Darvas István

„Annak reményében emlékezünk, hogy ez a megemlékezés hozzásegítsen bennünket ahhoz, hogy a világban vége legyen az oktalan vérontásoknak. Az üzenet, amit szeretnénk megfogalmazni, annak a reménye, hogy az emberiség tanul a holokauszt tökéletes kudarcából és előbb vagy utóbb megpróbál egy olyan újfajta utat keresni, amelyen nincsenek tömeges mészárlások, nincs erőszakhoz vezető megkülönböztetés és ahol eltérő vélemények vagy hitek mentén is tudnak az emberek úgy együtt élni, hogy nem kívánják a másik halálát.” – emelte ki Darvas István, főrabbi, aki elmondta még, hogy a megemlékezéssel egyrészt vallási kötelességeiknek tesznek eleget, másrészt hálával és tisztelettel gondolnak a túlélőkre, akik – a kiállt megpróbáltatások ellenére is – tovább vitték a zsidó életet.

feh__rv__r_3.jpg
Ács Tamás

„Minden esztendőben, a június 14-hez legközelebb eső vasárnapon eljövünk ide és megemlékezünk a holokauszt 3 ezer fehérvári áldozatáról. Sajnos, a borzalmak túlélői már nem lehetnek közöttünk, így nekünk, első generációs leszármazottaknak kell átvállalnunk a feladatot, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk.” – mondta emlékező beszédében Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, aki a jelenlévő fiatalok felé fordulva kérte; tegyenek meg mindent azért, hogy környezetükben, közösségeikben mondják el, meséljék el a fehérvári zsidók tragikus történetét.

feh__rv__r_4.jpg

„Nemcsak emlékezni jöttünk, hanem eleget tenni a „Beszéld el fiaidnak!” – szentírási parancsának. Emlékezni és fejet hajtani az ártatlan áldozatok előtt. Nincs olyan, hogy valamit túl régen volt, kiváltképp igaz ez akkor, ha a zsidóság történetére, különösen a mieinkre, a fehérvári zsidókra gondolunk. Az emlékek és az emlékezés mindennél fontosabb, hiszen mára már nem maradt más az elhurcoltakból, a meggyilkoltakból, a nagyra becsült fehérvári és városkörnyéki zsidó polgárokból. (Székesfehérvár.hu)

A teljes írás ide kattintva olvasható el

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---