A munka, a tudás és a felelősség: Ormos Mária halálára
A történelem, amelyet írt, részben egybeesett saját élettörténetével, szörnyű és eleven antihősei korai kortársai voltak. Arról beszélt, hogyan születik meg a liberális állam és a baloldal hibáiból, a nemzeti érzés zavaraiból, frusztrációiból a fasizmus szelleme. Közben intézményszervező volt, számtalan kötet szerzője, alapos és népszerű médiatörténész és nőként az üvegplafont áttörő, úttörő tudós.
Betelvén az élettel, így mennek el azok, akiknek hosszú idő adatott és maradéktalanul kihasználták egy teljes életútra. Ormos Mária kis híján 90 évébe, amelyből 70-et végigdolgozott, több életút is kijött volna. Páratlan alázat, szorgalom, a tudás iránti áhítat, derűs és önironikus fegyelem vezette. A tudós elsőszámú titka, hogy tényleg érdekli a világ és Ormos Máriát elmondhatatlanul érdekelte az emberiség legérdekesebb és legförtelmesebb százada, amelyben élete első 70 évét töltötte, először ötvenhatban aktív diáklányként, majd reformer pártvezetőként, leginkább pedig történészként.
A holokauszt két fontos kutatója, Ránki György és Karsai Elek (Karsai László és Karsai György színháztörténész édesapja) mellett kezdte a pályáját, előbbinek akkor segített, amikor hivatalosan segédmunkásként kellett dolgoznia, utóbbi pedig a Történettudományi Intézetbe hívta, ahol évtizedeken át tudott nyugodtan kutatni. Elsősorban, ahogy a nagy rendező, Ingmar Bergman mondta, a kígyótojás kikelését. Hogyan született meg az olasz fasizmus és a német nemzetiszocializmus, Európa jobboldali totális diktatúrái a század első felében, az ő gyerekkorában.
A frusztrált, bizonytalanná váló, sérült nemzeti érzés vitte Mussolinit a háborút támogató tömegek mellé a szocialista mozgalomból, a demokrácia bukásai, gyengeségei, korrumpálódása kövezte ki az útját neki és elvbarátainak is. Mussolini figurája érdekelte legkivált ebben a történetben Ormost, az ő történelmi szerepe. Nem kiabált úton-útfélen fasizmust, figyelt, dolgozott, igyekezett minél pontosabban megérteni és minél világosabban elmagyarázni áttetsző, lendületes stílusában, mi történt és mi történhet. Rendkívüli tudáson, nyelvismereten, forrásokat feldolgozó szívósságon alapuló tudását minden fölényeskedő nagyképűség nélkül átadni, mert szenvedélyes pedagógus is volt. Szenvedélye hidegen izzott, nem ripacs külsőségek, érzelmi kiáradások, hanem a feszült koncentráció jelezte. Nem kell mindenből ügyet csinálni. A tényleges ügyekből kell csak ügyet csinálni, úgymond.
Kutató volt, tanító és vezető, a Pécsi Tudományegyetem felettébb eredményes rektora 1984 és ’92 között. Úgy emlékszik, némelyek furcsállták, hogy nőként. Ő nem furcsállotta, és olyan vezetőnek bizonyult, hogy percek múlva már alighanem senki sem. Feladat volt, csinálta.
Aktív volt, méltósággal lépett be a késő időskorba is, megkérdőjelezhetetlen tekintélyű nagyasszonyként, aki egész népét tanította tényleg. Helyettünk és nekünk volt okos, pontos, tárgyilagos és higgadt a lehető legfontosabb kérdésekben. Mindvégig tudott élesen, pontosan, jól kérdezni.
Ha formátumos ember távozik tőlünk, bevégzett életpálya után, szomorú és emelkedett a szív. Lehet jól élni, lám, lehet úgy élni, ahogy kell. Alázat, szorgalom, tudás, felelősség.
Minden, amit végzett, itt marad és alighanem megállhat majd az Ő színe előtt. Mégis hiányozni fog.
Címlapfotó: Illyés Tibor / MTI
