A portugáliai kiűzetés
Kevésbé
ismert tény, hogy az 1492-es spanyolországi kiűzetést követően négy évvel,
1496. december 5-én I. Manuel portugál király is aláírt egy kiűzetési
rendeletet, amelynek értelmében azoknak a zsidóknak és muszlimoknak, akik nem
térnek át a katolikus vallásra, el kell hagyniuk Portugáliát.
A rendelet
kiadását leendő felesége, Izabella hercegnő és szülei, Kasztíliai Izabella és
Aragóniai Ferdinánd szabták a házasság feltételéül. A döntés egy virágzó és
tekintélyes közösséget sújtott, amelynek tagjaivá vált az 1492-ben kiűzött,
becslések szerint több tízezer zsidó is. A közösség tagjai komoly szerepet
játszottak a portugál gazdaságban és kultúrában, távozásuk a portugál
gazdaságra súlyos csapást jelentett volna.
A gazdaság
összeomlásától tartva ezért a spanyolországi kiűzetéstől eltérően Manuel
1497-ben a zsidók kényszerkeresztelése mellett döntött. Megakadályozandó, hogy
a zsidók identitásuk megőrzése mellett döntve inkább elhagyják az országot, a
14 évesnél fiatalabb gyermekeket, de néha az idősebbeket is, elvették a
szülőktől, és keresztény családokhoz adták neveltetésre (Roth 1992, 57-58;
Ribeiro 2004, 10-11). Egyes irodalomtörténészek szerint, ezen gyermekek közé
tartozott a későreneszánsz portugál irodalom egyik legjelentősebb szerzője,
Bernardim Ribeiro (1482-1536) is (Ribeiro 2004, 10-11, Macedo 1977, Teixeira
Rego 1931). 1497. április 21-én Manuel megtiltotta, hogy az erőszakkal
megkeresztelt zsidók, immár hivatalosan keresztényként, elhagyják az országot.
1506-ban, a conversók ellen elkövetett, többezer áldozatot követelő
lisszaboni mészárlást követően a conversók többsége Marokkóba,
Németalföldre vagy a török birodalom területére menekült. A Portugáliában
maradottak közül sokan próbálták titokban gyakorolni zsidó vallásukat. A
legismertebb converso közösség, amely évszázadokon keresztül, egy elszigetelt
falusi közösségben titokban fenntartotta zsidó identitását és vallását, Belmontéban
élt. Belmonte zsidó közössége hivatalosan 1989-ben alakult újjá, zsinagógáját
pedig 1997-ben avatták fel.
Zsidók
újra a 19. század második felétől telepedhetnek le újra Portugáliában, az első
családok Marokkóból érkeztek. Az első modernkori zsinagógát 1904-ben
Lisszabonban avatták fel; 2024-ben pedig a portugál parlament által
megszavazott törvény lehetővé tette az elűzött zsidók leszármazottainak, hogy
portugál állampolgárságért folyamodjanak.
Peremiczky Szilvia írása
Források,
felhasznált irodalom:
Macedo, Hélder. 1977. Do Significado Oculto
da Menina e Moça, Editores Moraes, Lisboa.
Ribeiro,
Bernardim. 2004. A sóvárgás könyve. Fordította és az előszót írta
Ladányi-Turóczy Csilla. Palimpszeszt, Budapest.
Roth,
Cecil. 1992 [1932], A History of the Marranos. Sepher-Hemon Press, Inc.,
New York.
Teixeira Rego, José 1931, Estudos e
Controvérsias. Faculdade de Letras, Porto.
