‘A Soá a magyar történelem máig élő sebe’
Mazsihisz
A Budapesti Zsidó Hitközség a budapesti gettó felszabadításának 67. évfordulója alkalmából szerdán megemlékezést tartott a Dohány utcai zsinagógában. Alábbiakban Martonyi János külügyminiszter úr emlékezőbeszédét olvashatják, amelyet a miniszter úr távolléte miatt Hóvári János a Külügyminisztérium helyettes államtitkára olvasott fel az egybegyűlteknek.
Tisztelt Emlékező Közösség!
A budapesti gettó felszabadulásának 67. évfordulóján megrendülten hajtok fejet a holokauszt áldozatai előtt, és osztozom önökkel az emlékezés fájdalmában.
A Soá a magyar történelem máig élő sebe. Magyarország külügyminisztereként különösen nehéz kimondanom: a vészkorszak idején a magyar állam nem védte meg állampolgárait, akik így szülőhazájukban hazátlanokká, magyarságuktól és emberi mivoltuktól megfosztva sorstalanokká váltak.
Amikor tiszteletteljes főhajtással adózunk az áldozatok emlékének, abban a reményteli tudatban és hitben tesszük ezt, hogy ma, több mint hat évtizeddel a holokauszt borzalmai után a sokszínű magyarországi zsidó közösség tagjai lélekben megerősödve, identitásukat büszkén vállalva élhetik mindennapjaikat.
Születésének 100. évfordulóján ebben az évben Raoul Wallenbergre, az embermentő svéd diplomatára emlékezünk, aki a barbárság és iszonyat korában kevés társával együtt hitet tett az élet mellett, bátorítást, lelket, emberséget és reményt adva az üldözötteknek. Az élet mindenek feletti parancsolatához mindvégig hű, megalkuvást nem tűrő magatartása mindannyiunk számára mérce és követendő példa. Meggyőződésem, hogy a magyarországi Wallenberg-év lehetőséget nyújt a korszak beható megismerésére, a méltó emlékezésre, a felelősség kérdésének vizsgálatára.
A történelem arra tanít bennünket, hogy a társadalmi megújulás elképzelhetetlen az egymás felé fordulás, a kibeszélés, a megértés és a párbeszéd nélkül. Hiszem, hogy az emlékezés egyben megtisztulás is, amely hozzásegít súlyos történelmi örökségünk feldolgozásához, és amelyben mindannyian megnyugvást találunk.
Az áldozatokra emlékezve nemzeti hősünk, a mártírsorsú Szenes Hanna örökérvényű fohászát vallom:
„Uram, Uram!
Add, hogy soha ne múljon el:
A homok és a tenger
A víz csobogása
Az ég ragyogása
Az ember imája.”
Emlékük legyen áldott!
