A sötétségben növekvő fények: Heisler András ünnepi köszöntője
A Jónás könyvét újramesélő költeményében Babits Mihály azt írja: „születni fognak újabb Ninivék”, és „Jónás majd elmegy, de helyette jő más”. Mindig lesznek, akik fenyegetik a szabadságunkat, de mindig lesznek olyanok is, akik készek kiállni érte. Bármekkora a sötétség, a mélyén napról-napra erősödnek majd a fények.
Ki tudja ma már, kik voltak a Szeleukidák, akik Júda Maccabi idejében Izrael földjét a markukban tartották? Kik ellen lázadtak fel az ország szabadságának kivívói? A gonoszok emléke elhalványul, a bátor keveseké, akik szembeszálltak egy világbirodalommal, megmarad.
Van úgy, hogy minden reménytelennek tűnik. És akkor hirtelen a teljesnek tűnő sötétségben fény dereng, majd erősödik és azok, akik előbb még úgy tudták, egyedül vannak, egymásra találhatnak. Közösségük, a növekvő közösség erősíti a fényt.
Néha elkerülhetetlen konfliktust vállalnunk, harcolnunk, kockáztatnunk. Nem magunkért, hanem a szabadságunkért. Erről is, de elsősorban mégsem erről szól a ma este beköszönő Hanuka ünnepe. A rabbik nem a küzdelemre hívják fel a figyelmünket a Hanuka micváinak megalkotásáva, hanem a harcokat követő váratlan, semmilyen előzményből nem következő, levezethetetlen csodára: amikor sötétnek kellene lennie, amikor a fénynek ki kéne hunynia, az egy napra elegendő olaj nyolc napon át ég. A remény lehetősége jelen van ott is, ahol a józan számítás szerint már nem lenne semmi keresnivalója.
Idén Hanuka kezdete az adventi időszak utolsó napjaira esik. Bár ünnepeink hitbeli alapjai mások, a várakozás és a fény növekedése összekapcsolja őket, tél közepén, amikor lassan újra nő a napfényes órák száma, amikor a sötétség mélyén, a fény feltámadása előtt állunk. Mind, együtt.
Kívánom, növekedjenek a fények, lobogjanak a gyertyák, mert ezek az Eljövendő Fény hírnökei.
A szerző a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke
