A Tanácsköztársaságról, a zsidókról és az emlékezetről 5 pontban
A vörös terror
áldozatainak emlékművével kapcsolatban kirobbant szomorúan ismerős vitához a
méltányos, higgadt állásfoglalások reményében fűzünk néhány szót:
1. A vörösterror, a fehérterror,
ahogyan semmilyen politikai terror, nem menthető semmivel, az emberi élet
szent. Ártatlanokat gyilkolni égbe kiáltó bűn, sőt égbe kiáltó bűn a bűnösök
elleni jogon kívüli erőszak is.
2. A bűnöket egymásból
levezetni, egymással szembeállítani, ilyen módon relativizálni káros és
veszélyes. A fehérterrort nem igazolja a vörös, a vörösterror pedig nem mitikus
kezdőpontja minden rossznak a világon, hanem egyike a magyar történelem szörnyű
tragédiáinak.
3. Politikai ellenfelek
démonizálásának kísérlete azzal, hogy tömeggyilkosok szellemi utódainak
bélyegezzük őket, indulatokat felkorbácsoló, a társadalmat még inkább szétszakító
felelőtlenség, amihez egyházi emberként asszisztálni tévedés, bárki bármely
oldalról ragadtatja is ilyenre magát.
4. Mélyen hiszünk
annak létezésében, aki végtelenül meghalad bennünket a Végtelenben, akinek
véges életünkkel elszámolni tartozunk, és nem hisszük, hogy az Őt még meg nem
lelő társaink szükségszerűen erkölcstelen emberek lennének, hogy hit nélkül nincsen
erkölcs, és a vörösterrort ebből a hitetlenségből lehetne levezetni.
5. Továbbra is biztosak vagyunk abban, hogy az
egyházak küldetése nem a pártérdekek által generált kultúrharcok munícióval
történő ellátása, nem a pártok, nem a hatalom, hanem az Örökkévaló Isten és
közösségeink szolgálata.
Mazsihisz.hu szerkesztőség
