A Tóra és a technika: mikor, hogyan kell időben imádkozni a világot átszelő repülőgépen?
Számolva az időeltolódással, a légörvényekkel az állóimánál, Jeruzsálem éppen aktuális irányával, azzal, hogy még a biztonsági övek bekapcsolása előtt végezzünk és kellő távolságra legyünk a mellékhelységtől? A londoni Jewish Chronicle egy hálás szerzőjének mindebben segített a személyzet.
Marc Meyer szabadúszó írónak az utóbbi hónapokban gyakran kellett Londonból a Távol-Keletre utaznia és az út során elmondani az esti imát, a máárivot, a lefekvés előtti Smá-t, továbbá még a reggeli imát is leszállás előtt, mindezt a megfelelő, a tövények által kijelölt időben.
Kalkulálnia kellett az időzónákkal, a gép helyzetével, mivel a főimát állva kell elmondani, a mozgó gépen kitalálni, mikor merre van Jeruzsálem, hogy arccal a város felé fordulva imádkozhasson, a mellékhelységtől pedig az előírások szerint elég messze lehessen, a reggeli imánál imaszíjba és imasálba burkolózva több ezer méter magasan.
Amikor megkérte a légikísérőt, hogy ébressze fel hajnalhasadáskor, a segítő elmagyaráztatta vele, miről van szó, aztán pár perc múlva visszatért, térkép volt nála, amely jelezte, várhatóan mikor érkezik el a napfelkelte, hol repül majd akkor a gép és merre kell majd Jeruzsálem felé fordulni. Aztán megfelelő helyet is találtak számára a gépen a reggeli ima elmondásához, miután felkeltették. A csapatmunka mindent megoldott.
A szerző pedig meg akarta köszönni, hogy minden nehézség ellenére az előírt módon szólhatott az Örökkévalóhoz, miközben a világot átrepülte, valahol Kelet-Szibéria felett.
Úgyhogy tudják, hogy emiatt nem érdemes itthon maradni, van mód rá, hogy reggel magasztalják Istent a Távol-Kelet felé szállva is.
A The Jewish Chronicle
írása alapján
