A vészkorszakról a vasúti vagonban
Forrás: Heves Megyei Hírlap
A hatvani zsidóság is vészkorszakként élte meg az 1944. március 19-e utáni időszakot. Hazánkat e napon szállták meg a németek, s a következő hónapokban elkezdődött a zsidók deportálása és koncentrációs táborokba szállítása.
Erre emlékezve az Élet Menete Alapítvány vándorkiállítást hozott létre, amely 2007 óta járja az országot, s tegnaptól Hatvan a harmincadik állomása.
A teherszállító vagonban elhelyezett tárgyi relikviák péntekig tekinthetők meg. – Beszélnünk kell róla, hogy soha többé ne történhessen meg mások faji alapon történő megbélyegzése – jelentette ki Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke a kiállítás tegnapi megnyitóján a MÁV-pályaudvaron. Dr. Eperjesi Tamás, a kistérségi önkormányzati társulás titkára felidézte a történelmi tényt, amely szerint a hatvani zsidókat a cukorgyár területére zsúfolták össze, s innen vitték el őket Auschwitz-Birkenauba. Utóbbit a ma 82 éves Bürg Józsefné Schiffer Klára is megerősítette, aki túlélője volt az eseményeknek. Jelen volt Verő Tamás rabbi, Streit Sándor, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke és Novák Ilona múzeumpedagógus is.
Hatvanban az 1930-as években a zsidóság létszáma megközelítette az ezer főt. A zsidótörvények végrehajtását a városban is megkezdték 1938-ban, majd 1944. május 5-én gettót jelöltek ki számukra a palagyárban és a Lili-telepen. A cukorgyárból az említett elszállítás június elején történt. A Hatvani Lexikon szerint négyszázan vesztek oda a haláltáborokban, de a túlélők közül mindössze 56-an tértek vissza Hatvanba. Heller Mór, az utolsó hitközségi elnök 1956-ban eladta a templom maradványait, s csak a temetőt tartották fenn. Ma már nagyon kevés zsidó ember él a városban.