Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

A zavarbaejtő pillanat vadásza: Friedmann Endre fotóriporter halálára

sdasdsadx

Az újságírás a pillanat dokumentálása, a pillanaté, amely elmúlik, aztán örökérvényűvé válik. Az igazi újságíró a fotós, aki tényleg elkapja a másodpercet, amely megtörténik, de nélküle észrevétlen marad, az ő segítségével viszont tanúvá válik.


A legalkalmibb művészet a világon a fotózásé, anyaga a hétköznapok hordaléka, a lehető legprofánabb, az, amire senki sem emlékezne már a következő pillanatban. Ezt nagyítja ki, erre fókuszálja tekintetünket, hogy hirtelen észrevegyük, mi történt velünk. A tegnapi újság még unalmas, különösen most, amikor már a „mai” újságban is csak azt olvassuk el, amit már régen tudunk a netről, de a tegnapelőtti újság már hétköznapjaink és a nagyvilág története. A tűnő pillanat kiemelkedik az időből és művészetté lesz azáltal, hogy a kép megtanít figyelni minket.

Friedmann Endre a pillanat munkása volt azóta, hogy 1951-ben, a század egyik mélypontján otthagyta a középiskolát és jelentkezett segédmunkatársnak az MTI-be. Azóta üldözte és faggatta a pillanatot, azóta volt ott, ahol nélküle a pillanatok a semmibe hullottak volna: ott volt akkor, amikor, a következő hetekben lesz ötven éve, a Varsói Szerződés hadseregei eltaposták az emberarcú szocializmus kósza kísérletét a testvéri Csehszlovákiában, ott volt Vietnámban is, követte útján a rémes századot, tanúja volt Farkas Bertalan felkészülésének. Antall Józsefet kísérte Amerikába és nem félt a farkastól, amikor Elizabeth Taylort és Richard Burtont, a híres, békétlenül szerelmes zsidó színészházaspárt fotózta. Annyi volt a titka, hogy egyszerűen ott volt, ahol a pillanat tartózkodott és most ott vannak a pillanatok, a történelem „apokrif” elbeszélése a politikusok, űrhajósok, színészek, katonák, járókelők óvatlan és örök mozdulataiban. Ezek megvannak és ő nincs már meg, ő tegnap elhunyt és ránk hagyta a múltat, amelyet nélküle nem ismertünk volna. Az, amit a figyelme teremtett, megmarad, a múlt életre kel majd, amikor nemsokára újra izgalmas lesz a tegnapi újság.

Legyen áldás Friedmann Endre fotóriporter emléke!


Kapcsolódó cikkek
[qbg-related-posts post-type="post"]
Categories:
Ezek is érdekelhetnek