A zsidó és az Úristen, avagy: olvassunk Fejtőről!

Fejtő Ferenc 1927-ben szakít a zsidósággal, pár év múlva a katolicizmussal, rövidre rá a kommunizmussal, és 1934-re már szociáldemokrata. A temetésén azonban 2008-ban három egyház is búcsúztatta: egy rabbi, egy katolikus pap és egy evangélikus lelkész. Soós Eszter Petronella és Bartus Tamás tanulmánykötetét ajánljuk.

---

Remek kis kötet látott napvilágot a huszadik századi magyar kulturális, irodalmi és tudományos élet egyik legérdekesebb alakjáról, Fejtő Ferencről (1909-2008). S hogy mire számíthat belőle az olvasó? Sajnos a kötet kissé unalmasan hangzó címe szerintem nem csigázza föl az ember érdeklődését, de a tartalomjegyzékből szerencsére már kiderül: ez a tanulmánykötet ritka izgalmakat tartogat azoknak, akiket érdekel a csaknem 100 évet teljes szellemi épségben megélt történész páratlan életpályája. Ennek bizonyságául hadd idézem a fejezetcímeket: Baloldali hagyomány kerestetik; Miért Fejtő?, Fejtőről írni, Fejtővel vitázni; Fejtő Ferenc ismeretlen háborús naplói; Fejtő és De Gaulle: adalékok egy távoli kapcsolathoz; Egy évszázados pör istennel; Mégiscsak szociáldemokratának lenni – ’89 előtt és után.

Soós Eszter Petronella és Bartus Tamás a szerzői előszavukban azt írják: „mindent megtettünk, hogy ne gátlástalan Fejtő-apologetikát írjunk, hanem hibáival és tévedéseivel együtt értelmezzük őt. Ráadásul azt is ki kellett választanunk, hogy milyen szögből nézzük Fejtőt – mindketten azt tanultuk politológusként, hogy nem árt, ha az ember előre jelzi, milyen pozícióból teszi a megállapításait. A kortárs magyar pártpolitikán felülemelkedve úgy döntöttünk, hogy Fejtőt saját pozíciójából, vagyis a reformista, mérsékelt, pragmatikus, antikommunista szociáldemokrata értékrend pozíciójából vizsgáljuk és igyekszünk megérteni”.

Az előszóban megfogalmazottak szellemében vizsgálja a kötet Fejtő Ferenc zsidóságát, a saját zsidóságához és kereszténységéhez fűződő viszonyát, a világnézetében fiatalkorában bekövetkezett, feltűnően gyors váltásait. A zsidó családban született Fejtőt kamaszkorában elbűvölte a katolicizmus, így 1927-ben kikeresztelkedett, és vallását gyakorló, sőt, hívő katolikussá lett. Különösen erősen hatottak rá a katolikus templomokban orgonán előadott Bach művek, amelyeknek tökéletessége alighanem a tökéletes Teremtőre emlékeztette. De amikor azt érzékelte, hogy a katolikus egyház szerinte közömbös a szegények iránt, nem csak az egyháztól fordult el, de hitét is elvesztette. Fejtő 1927-ben szakít a zsidósággal, pár év múlva a katolicizmussal, rövidre rá a kommunizmussal, és 1934-re már szociáldemokrata.

A zsidósága azonban haláláig meghatározó marad számára. A tanulmánykötet idézi A zsidó és az Úristen című könyvéből (Logos Kiadó, Budapest, 1997) azt a beszélgetést, amelyet Fejtő az ugyancsak zsidó származású Jean-Marie Lustiger párizsi érsekkel folytatott, s amelynek során azt kérdezte tőle, hogy a temetésén a rekviem után vajon mondhatnak-e kaddist is fölötte?

Lustiger ebben nem látott problémát, de a dologról természetesen meg kellett kérdezni egy rabbit is. Fejtő a francia főrabbihoz fordult, aki a következő kérdéseket tette föl neki: hisz-e Jézus istenségében és a Szentháromságban? Nem, válaszolta az annak idején hívő katolikus Fejtő. Ez a magyarázata annak, hogy három gyászszertartásán három egyház képviselője is búcsúztatta: egy rabbi, egy katolikus pap és egy evangélikus lelkész. Ezt az adalékot csak kedvcsinálónak idéztem ehhez a nagyszerű kötethez. Olvassák el, mert ezek az írások nagyban árnyalják a Fejtő Ferenccel kapcsolatos, gyakran igazságtalanul sommás véleményeket. Vagyis a bevezetőben használt „kis kötet” kifejezés nem kicsinyítő vagy minősítő jelző akart lenni – azért fogalmaztam így, mert ezt a karcsú, szép kiállítású, keménytáblás könyvet nagyon jó kézbe venni. És ha egyszer beleolvasunk, nem egyhamar tudjuk letenni.

Bartus Tamás-Soós Eszter Petronella: A mégiscsak szociáldemokrata – Tanulmányok Fejtő Ferencről. Kossuth Kiadó, 2017, 176 oldal, 3200 forint.

Kácsor Zsolt

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---