A zsidó Velence virtuális múzeumlátogatáson
Mivel a múzeum jelenleg nem látogatható, a Műcsarnokban online virtuális séta keretében nézhetjük meg Paolo Ventura kiállítását, a program ugyanis lehetővé teszi, hogy szabadon barangoljunk a termekben. A történet 1943 decemberében játszódik, amikor a náci katonaság és az olasz rendőrség bevonult a velencei gettóba. Fiktív főhőse egy öreg zsidó órás, aki megépít egy kisfiú formájú automata szerkezetet, hogy a robotfiú társaságot nyújtson neki a vészterhes időkben.
A magyar miniszterelnök bejelentése nyomán holnaptól két hétig kijárási korlátozás lesz Magyarországon, fontos tehát, hogy lehetőleg színvonalas időtöltést válasszunk a szobafogság idejére. Erre kiválóan alkalmas a Műcsarnok kiváló kezdeményezése, a virtuális múzeumlátogatás, amiért hatalmas köszönet az intézménynek – elvégre most ingyen nézhetjük meg azt a tárlatot, amiért egyébként belépőt kellene fizetni.
De nem is az a legfontosabb Paolo Ventura: Velencei történet – Automaton című tárlatában, hogy grátisz nézhetjük meg, hanem az, egészen eredeti ötleten alapszik. A művész egy valóságos történetmagból – a náci katonaság és az olasz rendőrség 1943-as bevonulásából a velencei gettóba – kerekített egy csodálatos történetet, amelyhez maketteket is készített. Ebben a képzeletbeli városrészben járhatjuk be a valóságos szenvedéstörténetek helyszíneit, s olyan valóságos képet kapunk a tragédiáról, ami örökre a retinánkba ég. Kurátor: Szarka Klára.
.jpg%7C800x3000xrated_%5D)
Fotók és címlapkép: Flatland Gallery
Mindenkinek ajánljuk, hogy szánjon rá egy-két órát erre az online múzeumlátogatásra! A program lehetővé teszi, hogy szabadon barangoljunk a termekben, kedvünk szerint közelíthetünk a képekhez, mintha a valóságban is közelebb lépnénk az alkotásokhoz. A tárlat ide kattintva megtekinthető, a művész honlapját pedig itt találják.
A Műcsarnok ismertetője a tárlatról:
Velencében ötszáz éve, 1516-ban jelölték ki a gettónak nevezett kis városrészt a zsidók lakhelyéül. Maga a gettó szó is velencei eredetű s itt játszódik Shakespeare Velencei kalmárja is. Az évszázadok alatt sokféle zsidó kultúra találkozott és hatott egymásra a zsúfolt és szűk utcákon meg az öt zsinagógában. A gettó falainak lerombolója a modern Európa szimbolikus hőse, Napóleon volt. A náci megszállás alatt – az addigra már megfogyatkozott közösségből – több száz zsidót hurcoltak el és közülük csak alig néhányan élték túl a trieszti és auschwitzi táborokat.
Paolo Ventura műve Velencében játszódik a második világháború alatt, amikor a német hadsereg bevonult Észak-Olaszországba, hogy megakadályozza korábbi szövetségese elpártolását. Egy olyan történet az alapja, amelyet Paolo Ventura még a gyermekkorában hallott meseíró édesapjától. Főszereplője egy idős zsidó órás, aki 1943-ban, a náci megszállás és az olasz történelem talán legsötétebb korszakában igyekszik boldogulni a velencei gettóban. A történet ebben az elhagyatott, zárt és rettegéssel teli városrészben bontakozik ki. Az öregúr elhatározza, hogy felépíti az automatont (egy robotfiút), aki társaságot nyújt neki a sötét napokban, és családtagként él vele.
Paolo Ventura Velencéje ismerős és mégis idegen. Az a benyomásunk, hogy talán csak a képzeletben létezett, pedig minden eleme annyira valóságos. Akárcsak maga a történelem, a közös múltunk. A különös, nyomasztó, félelmetes emlékekről gyakran szeretnénk azt hinni, csak rémálmokban léteznek. Hogy a múltat elszenvedők talán csak egy álomszerű bábszínház kicsiny figurái voltak, nem pedig hús-vér emberek.
Az alkotó, Ventura így vall projektjéről: „A történet minden egyes képe ebben a képzeletbeli Velencében készült, amelyet saját kezűleg építettem fel kicsiben. A sztori egyetlen, valóban megtörtént része a náci hadsereg és az olasz rendőrség bevonulása a gettóba 1943 decemberében.”
