A zsidóság elhurcolására emlékeztek Gyulán
A gyulai zsidóság elhurcolásának 76. évfordulóján szerveztek megemlékezést a városi izraelita temetőben vasárnap délelőtt. Emlékező szertartást tartott Radnóti Zoltán főrabbi, emlékbeszédet mondott Pápai Attila helyi evangélikus lelkipásztor – Papp Gábor írása a Békés megyei hírportálon.
Azért jövünk össze minden évben, hogy közösen megrendüljünk – fogalmazott beszédében Radnóti Zoltán. – Amikor itt állunk a temetőben látott nevek előtt, eszünkbe jut saját múltunk, a város, az ország, a Gyulán élő, álmodó, építő, szerető zsidó emberek múltja. A furcsa múlt, amely sosem fejeződött be, hanem mi fejezzük be évről évre.
A főrabbi hangsúlyozta, bárhonnan származunk is, a zsidó nép sorsa és történelme mindannyiunk történelme. Mint elmondta, a zsidókat nem egyik pillanatról a másikra hurcolták el, hanem hosszú évtizedek közbeszéde, törvényei vezettek ahhoz, hogy a vagonok elindultak Auschwitz felé. Radnóti Zoltán felidézte a zsidók elhurcolásának tragikus történetét, a gyulai gettó felállítását, majd azt, ahogy június 16-án átszállították a gyulai zsidó polgárokat a békéscsabai gyűjtőtáborba. A szerelvények hetvenhat évvel ezelőtt indultak el, a városból elhurcolt emberek június 29-én kerültek Mengele elé, aki döntött életről és halálról.
Fotók: beol.hu
– Az elhurcoltak szeretetükkel, odaadásukkal, alázatukkal, magyarságukkal, zsidóságukkal példát jelentenek számunkra és a város számára – tette hozzá. – Ők viszik előttünk a lámpást, hogy soha ne tévedjünk el a történelemben. Ha lesz bizalom, lesz tudás és lesz odafigyelés, soha nem fog hasonló tragédia megismétlődni sem az ország, sem a zsidóság, sem bármely népcsoport életében.
Pápai Attila emlékbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy ahol csak pusztított a holokauszt szörnyűsége, ott mindenütt a történelem szégyenévé vált.
– Néhány ellene a szavát felemelő igaz embert leszámítva, akik gyakran maguk is áldozatokká váltak, mindenki némán tűrte, hogy faji alapon megkülönböztessék, gettósítsák, vagyonát elkobozzák, majd gyilkos szándékkal elhurcolják, azt, aki addig a mindig friss áruval szolgáló kedves szatócs, az utcai közvilágítást kijáró gyártulajdonos vagy a búzát feldolgozó molnárfiú volt. S még folytathatnánk a sort – fogalmazott.– A huszadik század egyik legsötétebb időszakában az emberi feszültség gyilkos kitörése városunkat is elérte. Gyuláról közel félezer embert hurcoltak el a helyi gettókba, majd a munkatáborokba.
(…)
Feladat és remény a gyászban
Heisler András, a MAZSIHISZ elnökének üzenetét Varga Zoltán ismertette. Az elnök kiemelte: ami 1944 tavaszán, kora nyarán szerte Magyarországon, így Gyulán is megtörtént, arra azóta sincsenek szavak.
Kitért arra, hogy a gyulai önkormányzat vezetése gondozza a helyi zsidó emlékeket.
Előbb az izraelita temető, idén pedig az első világháborús zsidó katonasírok újultak meg. Reményét fejezte ki, hogy egyszer a város központjában, a ma zeneiskolaként működő egykori zsinagóga mellett emlékközpont fogja bemutatni a helyi zsidóság történetét. – Ha a Teremtő is úgy akarja, ezen a nagy léptékű projekten közösen dolgozhatunk a gyulai önkormányzattal. Van tehát remény és van feladat a gyászunk közepette, hogy a várost építő és szépítő, a fejlődéséhez hozzájáruló zsidóság emléke ne múljon el nyomtalanul. Tegyünk érte, mert csak így gyógyulhatnak a sebek! – hangsúlyozta.
A teljes írás / IDE KATTINTVA olvasható el
