Amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy számlálta meg őket Szináj pusztájában

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:49 óra, az ünnep kimenetele: 21:03 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:03 óra után.

A Tórából ezen a héten az „BÁMIDBÁR” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És odaadta Mózes a megváltottak pénzét Áronnak és fiainak, az Örökkévaló parancsa szerint, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.” (Mózes 4. 3:51.) Dr. Bernstein Béla fordítása

Bámidbár – a pusztában
(Mózes 4.1:1-4:20.)

Rábénu Jákob ben Áser idézi a korai mestereket: „Pikdu ufiszchu, mnu veicru”, ami nagyjából annyit tesz: olvassátok Cáv hetiszakaszát Peszách előtt, és Bemidbár párásáját Sávuot előtt.

E mondat is jelzi: a szombaton felolvasandó szidra a jövő heti ünnep fogadását készíti elő. A múlt században élt bölcs a következőket mondta a tórai szakasz, illetve Sávuot kapcsolatáról: „Köztudott, hogy Izrael fiai a megváltást Egyiptomból saját érdemeik alapján kapták osztályrészül. A midrás (Vájikrá Rábbá) négy okot sorol fel a megváltás indokaként: „nem változtatták meg nevüket, nyelvüket, nem beszéltek láson hárá-t, nem követtek el erkölcstelenségeket”.

Ezen pozitívumok hatása érvényesült a kivonuláskor, Izrael népét a békesség jellemezte, őseink példátlan módon egységesek voltak. A Tóra adásának idején más volt a helyzet. A Szináj hegyéig vezető úton több esetben is zúgolódásukkal bosszantották vezetőjüket és I-tent. Az égi királyság igáját sem örömmel vették magukra, csak a Teremtő finom ösztökélésének hatására (ti. I-ten a nép felett tartotta a felemelt hegyet). Ezért a Tórát már nem saját érdemeik miatt kapták, hanem őseik múlhatatlan érdemei alapján.

A Tóra átadása nem fejeződött be, minden nemzedék, minden egyén továbbra is kapja a Tant, és talán mondani sem kell: nem elsősorban önnön kiválósága okán, hanem az egykor élt „nagyok” áldásos tevékenységének köszönhetően. Ez a magyarázata annak, hogy a Sávuot előtti szombaton a népszámlálásról olvasva mi is megemlékezünk dicső felmenőinkről”.

„Ezek a község hivatottjai, atyáik törzseinek fejedelmei, Izrael ezreinek fejei ők”(1:16). A törzsek vezetőit a Tóra e helyen a község hivatottjainak nevezi, utalva arra, hogy nem Mózes által lette kijelölve magas rangú hivatásuk betöltésére, hanem a közösség tagjai választották őket, és személyük széles körben elfogadott volt. Ennek köszönhetően nem keletkezett a törzsfők személyét illetően máchloke a zsidó nép köreiben.

A „község hivatottjai” kifejezés pedig emlékeztet arra, hogy a mindenkori zsidó vezetők a nép által választott küldöttek, nem pedig valamilyen különleges előjog birtokosai. „Az egész községet pedig összegyűjtötték a második hónap elsején, és bejelentették születéseiket”(1:18).

Több mint figyelemreméltó, hogy Mózes az isteni felszólítás elhangzásának napján teljesítette feladatát és belefogott a micva teljesítésébe. Mestereink egybehangzó véleménye szerint, ha napjainkban kellene hasonló parancsot végrehajtani, akkor nyilvánvalóan többhetes előkészítést igényelne, bizottságokat választanánk, felelős vezetőt, meg persze helyetteseket keresnénk, Mose rábénu ezzel szemben az azonnali cselekvés mellett döntött. Kiemelkedő vezetőhöz méltóan felismerte: hiábavaló minden jószándék és eltökéltség, tisztában kell lenni azzal is, hogy az időtényező figyelembevétele a problémamegoldás nélkülözhetetlen záloga.

Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---