Az 1848-as forradalom a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében
A magyar zsidók hazafiak kívántak lenni éppúgy, mint hagyományaikhoz is ragaszkodó, vallásukat szabadon gyakorló emberek. Zsidók voltak és magyarok. Magyar zsidók, zsidó magyarok. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár elsőként begyűjtött történelmi dokumentumai is ehhez a korszakhoz kapcsolódnak az 1848-as szerepvállalást hangsúlyozva.
Az 1840-es években többen szorgalmazták a zsidók jogi egyenlőségének megvalósítását. Az 1840. évi 29. törvénycikk többek közt az egységes birodalom elve alapján nem korlátozta a zsidók bevándorlását és megengedte, hogy a zsidók bármely vidéken letelepedhessenek az országban, aminek következtében nagy arányú betelepedés kezdődött, és körülbelül tíz év alatt a zsidóság aránya az összlakosságon belül elérte a 3,6 %-ot – olvasható a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár mai, a nemzeti ünnepre időzített Facebook posztjában.
Azonban a zsidóság még mindig nem részesedett a polgári jogokból; nem vállalhattak hivatali állást, nem bérelhettek vagy vásárolhattak nemesi tulajdonú ingatlant. Az emancipációs mozgalom tovább folytatódott. Lőw Lipót rabbi, a Ben Chananja folyóirat szerkesztőjeként sokat tett a zsidók egyenjogúsításáért. Kossuth és Deák is közbenjártak az ügyben.
A magyar zsidóság tevékeny részt vállalt az 1848-49-es forradalom- és szabadságharcban. A magyar zsidók hazafiak kívántak lenni, éppúgy, mint hagyományaikhoz is ragaszkodó, vallásukat szabadon gyakorló emberek. Zsidók voltak és magyarok. Magyar zsidók, zsidó magyarok. A Magyar Zsidó Múzeum elsőként begyűjtött történelmi dokumentumai is ehhez a korszakhoz kapcsolódnak, hangsúlyozva az 1848-as szerepvállalást, amelyekkel a múzeumot létrehozó közösség a zsidók igaz magyar hazafiságát szándékozott megörökíteni.
A szabadságharcban való részvétel is közrejátszott abban, hogy az 1849-es szegedi országgyűlés kimondta a zsidók egyenjogúsítását – néhány nappal a világosi fegyverletétel előtt –, ám a szabadságharc bukása miatt ez nem volt végrehajtható, és a zsidókat hatalmas hadisarc fizetésére is kötelezték. Ezt az összeget aztán I. Ferenc József császár és király visszaadta és az összegből rabbiképzők, tanítóképzők épültek. Az emancipációs törvényre a kiegyezésig várni kellett. 1867. november 25-én Andrássy Gyula miniszterelnök beterjesztette a javaslatot, és végül a törvény I. Ferenc József szentesítő aláírásával érvénybe lépett.
Érdemes a teljes bejegyzést elolvasni a múzem Facebook oldalán, hiszen ott további információk és képek is találhatók a gyűjteményből.
(Címlapkép: Az 1848/49-es szabadságharcban részt vett zsidó katonák és honvédek sírköve Budapesten – a múzeum kollekciójából)
