Az almafa csillaga: Röhrig Géza 1956-ról tanított a Scheiberben

Október 23. A szabadság napja. Ennek az ünnepnek bejáratott hívószavai vannak: lyukas zászló, 16 pont, Bem-szobor, egyetemisták stb. A rabbinikus tanítás, azonban eddig még egyszer sem került e sor végére.

---

Amikor Röhrig Géza megkereste az iskolát egy hónappal ezelőtt azzal az ötlettel, hogy október 20-án három tanórán keresztül tanítani szeretné a gyerekeket a szabadságról, bevallom féltettem őt. Hogyan lehet több mint 100 tanulót lekötni egyszerre 45 percen keresztül egy szál mikrofonnal tanítás céljából? Majd amikor eszközigényként 1 kg almát kért, zavarba jöttem. Ebből mi lesz?

r__hrig_scheiber.jpg

Hát, természetesen csoda. Mindegy volt, hogy elemis vagy gimnazista ült a sorokban vele szemben, mozdulatlan csend és figyelem kísérte minden szavát. Az első órában egy almafa vágyait ismerték meg a gyerekek, aki a nagy fák árnyékában még a csillagokat sem látta, pedig nagyon szerette volna. S amikor első termése földre pottyant, akkor az alma kettétört. S abban a pillanatban Géza felmutatta a széltében kettévágott almát, s a gyerekek akkorát csodálkoztak, mint egy almafa. Csillag volt a közepén. Az életben sok mindenre vágyhatunk, de azt nem mindig onnan kapjuk meg, ahonnan mi elképzeltük. Így van ez a szabadsággal is. S mire a csodából felocsúdtunk, addigra már azon is elgondolkodtunk, hogy lehetünk-e börtönben szabadok?

r__hrig_scheiber_3.jpg

A nagyobbak persze nem az almafával, hanem a hetiszakasz történetével, Noé bárkájával kezdték a közös a tanulást. Vajon ablakot, vagy ragyogást rendelt a Teremtő a bárkába? A kommentárok meghallgatása után kiderült, hogy bizony a bárkába helyezett drágakő lehet a megoldás, mert a vízözön ideje alatt nem lehetett a nappalt az éjtől megkülönböztetni, tehát e belső fényforrás nélkülözhetetlen volt. Nem szabad megfelejtkeznünk arról, hogy a szabadság is kettős természetű. A belső szabadság teremt bennünk értéket, a külső szabadság pedig segít megmutatni azt. Igaz, néha az utóbbi annyira fontos, hogy életet is áldozunk érte. De az egyes ember nem akkor lesz szabad, ha ez a külső szabadság létrejön, hanem akkor, ha a saját belső szabadságát is felfedezi. És a tanulás mégis minden elágazásában az 56-os forradalomhoz vezetett.

Ünnep volt. Tanítással, közös gondolkodással. Egy jó tanítóval ilyen is lehet! Köszönjük Röhrig Gézának!

Kiss Henriett,
a Scheiber Iskola igazgatóhelyettese, a MAZSIHISZ alelnöke

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---