„Azért nagy, mert kicsiny” – Virágzó hitélet színhelye volt a felsőgallai zsinagóga
Tatabánya fiatal város, történelme,
épületei mégis számos érdekességről árulkodnak. Ezekről lesz szó új
sorozatunkban, amelyet a Solymos Mihály-díjjal kitüntetett tatabányai dr.
Simonik Péter egyetemi docens, helytörténeti kutató a Komárom-Esztergom megyei hírportálnak készített rövid írásaiból
állítunk össze. Elsőként a volt felsőgallai zsinagóga történetét mutatja be.
„Ez a templom azért nagy, mert kicsiny”– Bányai Lajos református lelkész ezzel a mondattal foglalta össze az 1927. szeptember 8-án felavatott felsőgallai zsinagóga építésének történetét. Az alig háromszáz lelket számláló közösség, a mindössze két esztendővel korábban életre hívott fiókhitközség döntött úgy, hogy felépíti saját zsinagógáját, és hatalmas elszántsággal vágott bele a zsidóság számára szakrális és közösségi térként is használatos épület felhúzásába 1925-ben.
Miután a századfordulón a felsőgallai Baross Gábor és Szent János (ma: Gábor Áron) utcák által határolt területen számos zsidó tulajdonban lévő üzlet kezdte meg működését, kézenfekvőnek tűnt, hogy ide építik a zsinagógát is. A bányavállalat tisztségviselőiből és jómódú kereskedőkből álló fiókhitközség vezetése erre a célra a felsőgallai vásártér egyik ingoványos, más célra egyébként alkalmatlan területét vásárolta meg, és Székely Jenő társulati főépítész és hitközségi elnök tervei alapján 1926 őszén már meg is kezdték a munkálatokat.
A zsinagóga mindössze harminckét évig állt (Fotó: beküldött)
A következő esztendő nyarán már az épület falai álltak, és a tetőszerkezettel is elkészültek, de forráshiány miatt az építkezés leállt. Az építtetők azonban országos adománygyűjtő akciót indítottak, és ezzel sikerült előteremteniük az építkezés befejezéséhez szükséges összeget. A zsinagóga épülete és a hozzá kapcsolódó kultúrterem csaknem tíz esztendőn át zavartalanul szolgálta a híveket.
Az 1930-as évek végén hatályba lépő, a zsidóság gazdasági és társadalmi szerepvállalása csökkentését célzó jogszabályok azonban véget vetettek az addig virágzó hitéletnek. 1944-ben, a zsidó lakosság gettókba költöztetését előíró jogszabály hatálybalépését követően a helyi hatóságok a zsinagógát és környékét jelölték ki erre a célra.
Az elődtelepülések és néhány környékbeli falu teljes zsidó lakosságát itt gyűjtötték össze, majd indították útnak. A több mint háromszáz ember közül alig néhányan élték túl a borzalmakat. A hívek nélkül maradt közösségi épületet ugyan 1944 végén bombatalálat érte, de nem semmisült meg.
A
KEMMA írása alapján / A teljes írás ide kattintva olvasható
