Bábel-tornya és a szabadság reménye – Jó Szombatot
A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 17:44 óra, a Szombat királynője 18:46 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Noáh” (Mózes 1. 6:9–11:32.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Bábel-tornya és a szabadság reménye
Mi azzal a baj, ha az emberek építenek egy szép nagy tornyot maguknak, együtt dolgoznak, közös nyelven beszélnek? Miért kell ezt a szép összmunkát és egyetértést Istennek tönkretennie.
A Biblia egyik leghíresebb története, amely a Bábel tornyáról szól, alig pár sornyi szöveg a Szentírás szövegében és meglehetősen rejtélyes is.
A Biblia először világossá teszi, hogy az özönvíz után az emberek szétszóródtak a földön, népekké váltak és különböző nyelveket beszéltek, aztán pedig arról számol be, hogy egyetlen nyelv volt újra és egyetlen hatalmas városban akartak élni mind a világ összes népei, amelynek a közepén egy égig érő torony állt.
Egyfelől utópikusnak tűnik a dolog: nincs különbség a népek között, nincsenek kulturális különbségek, testvériség honol. Másfelől ijesztő antiutópia is: a teljes egyformaságé, amikor mindenki ugyanúgy és ugyanazon dolgozik, minden különbség felszámolódik, betiltatik, a világnak egyetlen hatalmi központja van, az égig érő torony, amelynek célja, hogy letaszítsa Istent a trónjáról és helyébe ültesse az embert, a birodalom vezetőjét, a mindent és mindenkit egységbe kényszerítő Führert, Ducét, Generalisszimuszt, bölcs vezért, kedves vezetőt. A Biblia egy korai totalitárius társadalom antiutópiáját írja le a történetben, erre talán először egy a cári Oroszországban, irtózatos elnyomatásban élő rabbi, a Netziv, Naftali Tzvi Yehuda Berlin érzett rá, azóta sokan követik ezt az értelmezést. Ez ad választ a kérdésre, hogy mi baja volt Istennek a szorgos munkával, amely Bábelben zajlott és mi baja volt az emberek egységével.
Az Özönvíz előtti időszak káoszt hozott az emberiségre, bűnt ás káoszt, a Bábel tornya ezt központosító erőszakkal, zsarnoksággal próbálta megszűntetni. Az egyén korlátlan szabadsága és teljes elnyomatása egyaránt katasztrófát hozott az emberekre. Ebben a reménytelennek látszó helyzetben érkezett Ábrahám, hogy egyensúlyt keressen a személy méltósága és a közösség ereje között.
Jó szombatot!
