Babij Jar: A mártírokat csak megölni lehet, de legyőzni soha
Azt eddig is tudtuk, hogy Ukrajna orosz inváziója minden erkölcsi, jogi, történelmi és egyéb alapot nélkülöz, de a Babij Jar-i emlékhelyen történt bombázás világossá tette azt is: Putyin ezt a háborút már akkor elveszítette, amikor kiadta a parancsot a támadásra. Nem számolt azzal, hogy ha Kijevet bombázza, akkor nemcsak az élőkkel, hanem a holtak emlékével is csatázni fog – azt pedig nem lehet legyőzni.
A kijevi TV-torony eléggé magas ahhoz, hogy tüzérségi támadás megindítása esetén az ellenség először éppen ezt a létesítményt használja föl az irányzék lehető legpontosabb beállítására, majd e célpont pontos bemérése után folytassa a bombázást a többi kijelölt objektum ellen. Ám az oroszok ebben az esetben nagyon elnéztek valamit. Szándékosan vagy sem, mindenesetre nem számoltak azzal, hogy éppen e kijevi TV-torony közelében van a világhírű Babij Jar-i emlékhely, amely az itt meggyilkolt tíz- és százezernyi ártatlan ember halálára emlékezteti a világot.
A TV-toronynak szánt bombák és repeszeik az emlékhely mellett lévő zsidó temetőben csapódtak be, felszaggatva a mártírok sírját, megszentségtelenítve nyughelyüket, s felszakítva bennünk a fájdalmas sikolyt: hát nem volt elég egyszer megölni őket? A vállaltan zsidó származású Volodimir Zelenszkij elnök is így kiáltott fel fájdalmában:
Hát volt értelme nyolcvan éven át azt ismételgetni a világban, hogy „soha többé”, ha ez a világ hallgat, amikor egy bomba Babij Jar helyén becsapódik?!
És Zelenszkijnek igaza van. S miután a bombázásnak híre ment, a magyar nyilvánosságban Gábor György, az OR-ZSE professzora volt az elsők egyike, aki kijelentette: igen, Zelenszkijnek igaza van. De a professzor a Facebook-oldalán ennél is továbbment, s figyelmeztetett arra:
– A világ nemcsak most, hanem Putyin egész regnálása alatt hallgatott: belefért a két moszkvai és a volgodonszki lakótelepi robbantás több száz halottal, sebesülttel; a csecsenek ellen indított gyilkos háború belefért; a mindennapos merényletek, ellenzéki politikusok vagy újságírók elleni gyilkos támadások is belefértek; a színházi túszejtés és a bevetett altatógáz is belefért; az Angliában alkalmazott, s a civil lakosságot veszélyeztető novicsok nevű idegméreg is belefért; a megannyi választási csalás is belefért; Navalnij és más ellenzéki politikusok bebörtönzése és megkínzása is belefért; a lengyel határon szándékosan előidézett migránsválság is belefért; a Lukasenka iránt táplált érzelmi hevület is belefért, és hosszan sorolhatnám, mi minden fért még bele, ám a világ jószerivel csöndben volt.
Gábor Györgynek igaza van. A világ nagyhatalmai – ismerve a Putyinban dúló bosszúvágyat, s félve egy esetleges háború kirobbantásától – valóban csöndben voltak. A törékeny status quo fenntartása érdekében tényleg mindent elnéztek Putyinnak, de Babij Jar után nem lehet csöndben maradni, mert aki hallgat, az bűnös, aki pedig Putyint mentegeti: háborús bűnös. A maga korában mennyire igaz volt az a mondás, hogy Auschwitz után nem lehet többé verset írni! Ugyanígy igaz az is: Babij Jar után az írástudónak nem lehet többé nem írni.
Az emlékhely meggyalázása után a mártírok vére kiált föl az égre, mint annak idején az ártatlanul megölt Ábelé.
És Putyin seregével most már nemcsak az élők szállnak szembe, hanem a mártírok is, azok az ártatlanul legyilkolt holtak, akiket nem fog a golyó, hiszen őket a mártíromságuk, ártatlanul kiontott vérük igaz pajzsa védi – és a lélek igazsága ellen nem létezik evilági fegyver.
