Beteglátogatás és vendégszeretet – Jó szombatot
A
Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem
frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24
órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a
Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A
péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 15:50 óra, a Szombat királynője
16:57 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig
találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a Vájéra (Mózes
1. 18–22.) hetiszakaszt olvasunk a zsinagógáinkban.
Beteglátogatás és vendégszeretet: Ábrahám nem ér rá beszélni Istennel
A hetiszakasz elején megjelenik a Seregek Ura Ábrahámnak, de vendéglátója, úgy tűnik, nem ér rá, mert újabb vendégei érkeznek. A Jóisten türelmesen vár, hogy sorra kerüljön.
Miután ő és házanépe körülmetélkedik, Ábrahám a Mamré tölgyesében üldögél, amikor látogatója érkezik. „És megjelent neki az Örökkévaló. Rási szerint az időzítés nem véletlen, a Jóisten azért a körülmetélés utáni lábadozás időszakában állít be Ábrahámhoz, hogy teljesítse a beteglátogatás „micváját”. A beteglátogatás azért nagyon fontos parancs minden vallásos zsidó számára, amiért a szegények segítése, az özvegyek és árvák támogatása, a kiszolgáltatottak iránti felelősség felvállalásáról van szó, és ezért Istenre fokozottan vonatkozik a saját parancsa, hiszen Neki, az Ő végtelen hatalmának mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk.
Csakhogy Ábrahám, úgy tűnik, nem ér rá magas látogatójával foglalkozni, mert kisvártatva három férfi tűnik fel a horizonton, és elébük kell sietnie, gondoskodnia a kényelmükről. A vendégszeretet erénye pedig, otthont adni az akár csak átmenetileg otthontalannak, szintén a legfontosabb erkölcsi parancsok közé tartozik, úgyhogy Ábrahám faképnél hagyja az alig pár perce befutó Jóistent és az érkezők elé szalad. Feltéve, figyelmeztet a legnagyobb élő Tóra-értelmező, Jonathan Sacks, hogy az „Uram” szót úgy értelmezzük, ahogy gyakran a Bibliában, vagyis Isten megszólításaként. Akkor Ábrahám mondata, az „Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne távozz a Te szolgádtól” nem az lesz, aminek látszik, nem az új vendégeket bíztatja maradásra, hanem a Jóistent kéri, hogy foglalja már el magát egy kis időre, amíg gondoskodik a többiekről.
A Jóisten várhat, mert Ő tud magáról gondoskodni.
Az, hogy a férfiak, akiket Ábrahám megvendégel, szintén isteni küldöttek, akik megüzenik Izsák születését, csak később derül ki, ezt Ábrahám nem tudhatta, mégis őket részesítette előnyben Istennel szemben.
Mert ha Isten meglátogatja a beteg Ábrahámot, abból azt kell tanulnunk, hogy mi is az elesettebbet válasszuk, benne ismerjük fel Isten képmását. Ha Isten maga Istenként áll elénk, akkor nem nehéz felismernünk. A betegekben, a csavargókban, a magukra hagyottakban, a koldusokban, a magányosakban, a hajléktalanokban vagy egyszerűen a szomszédunkban, a buszon mellettünk álló emberben viszont nehéz újra felfedeznünk Isten képmását, és ez a hit igazi próbája. Ábrahám, amikor faképnél hagyta Istent, erről a hitéről tett tanúbizonyságot.
A Talmud szerint van néhány olyan áldozat, amelynek igazi jutalmát a túlvilágon kapjuk majd meg: apánk és anyánk tisztelete, az önzetlen segítőkészség, a vendégszeretet, a betegek látogatása, a halottak elkísérése, ha békét teremtünk ismerőseink között – és a Tóra tanulása különösen, mert Ábrahámtól tanulhatjuk meg, hogy ha a magányosakról, megalázottakról és megszomorítottakról van szó, akkor Isten is hajlandó várni egy kicsit.
Jó
szombatot kívánunk!
