Carl Lutz nyomában sétálhatunk Pesten
A Hosszúlépés. Járunk? elnevezésű kezdeményezés és a Svájci Nagykövetség közös városi sétáján vettünk részt a 125 éve született, s 45 éve elhunyt Carl Lutz embermentő svájci diplomata vészkorszakbéli tevékenységére emlékezve. A rendezvényen Peter Burkhard svájci nagykövet is részt vett, aki büszkén méltatta diplomata-elődje érdemeit, hangsúlyozva, hogy Svájcban – ahol sokáig hatásköri túllépéssel vádolták az embermentőt – mára sokat tanultak Carl Lutz tetteiből.
Az ötletes elnevezésű Hosszúlépés. Járunk? csapata azért jött létre, hogy Budapestet olyan formában mutassa meg nekünk, amitől a nagyvárosi életmód miatt kissé elszoktunk: sétálva és ráérősen bejárni a várost, tartalmas beszélgetéseket folytatva az érdekesebbnél érdekesebb történelmi és kulturális helyszínek között. A két társalapító és ügyvezető Koniorczyk Borbála és Merker Dávid, mindketten a magyar főváros szerelmesei és titkainak tudói, akik ezúttal a Svájci Nagykövetséggel fogtak össze annak érdekében, hogy Carl Lutz svájci alkonzul (1895-1975) lépteinek nyomán az érdeklődők bepillantást kaphassanak ennek a szabályszegő, de csupaszív embernek az életébe. (Bővebb részletekért érdemes ellátogatni a Carl Lutz Alapítvány honlapjára is, amely ide kattintva olvasható.)
A Hosszúlépés. Járunk? a Svájci Nagykövetség támogatásával indít ingyenes Carl Lutz-emléksétákat szeptember 5-én, 6-án, 12-én és 13-án – ezeknek a sétáknak a sajtó számára rendezett bemutatóján vehettünk részt tegnap, amikor Csonka Laura történész-levéltáros vezetésével sétáltunk a különböző helyszínek között. (Eredetileg korábban tervezték az eseményt, hiszen Carl Lutz születésének 125. évfordulója idén márciusra esett, ám a koronavírus-járvány keresztülhúzta a számításokat.)
Peter Burkhard nagykövet (középen) Csonka Laura előaádást hallgatja (jobbra)
Ami a svájci diplomatát illeti: a magyar zsidó közösség számára nagyon is ismert a neve, hiszen neki és munkatársainak, valamint az ő kezdeményezésük nyomán megindult mentési akcióknak több tízezer zsidó köszönheti az életét. A magyar közvéleményben azonban nem olyan ismert a neve, vagy legalábbis a hírneve elhomályosul a svéd Raoul Wallenberg mellett. Ezt felismerte a Svájci Nagykövetség is, és amint azt a Szent István parkban kezdődő sétán Peter Burkhard svájci nagykövet tegnap elmondta: szeretnék, ha Carl Lutz neve szélesebb körben ismertté válna, hiszen voltaképpen ő volt az, aki munkatársaival kitalálta és megvalósította a kollektív útlevél fogalmát.
A Budapesten 1942-1945 között alkonzuli beosztásban dolgozó Lutz a svájci állam nevében háromféle okmánnyal igyekezett menteni a zsidókat. Az egyik a Schutzbrief nevű, svájci zászlóval és bélyegzővel ellátott védlevél volt, ami svájci diplomáciai védelmet jelentett. Egy másik típusú igazolás volt a „kollektív útlevél”, egy olyan különleges tartózkodási engedély, amely nem egyes névre, hanem családok összességére szólt, így akár több ezer nevet is tartalmazott. A harmadik féle életmentő igazolás az úgynevezett Palesztina-igazolvány volt, amelynek birtokában a zsidók kivándorolhattak brit Palesztinába. Lutz nem tájékoztatta a svájci kormányt arról, hogy pontosan milyen jellegű okmányokat bocsát ki és hány személyre, hiszen voltaképpen illegálisan cselekedett – ez volt az oka annak, hogy később hatásköri túllépés miatt meghurcolták és csak évtizedekkel a vészkorszak után rehabilitálták.
Peter Burkhard nagykövet megemlítette: ha a Carl Lutz kezdeményezése nyomán megmenekült emberek létszámát nézzük, akkor az általa indított akció volt a második világháború legnagyobb humanitárius cselekménye. Hozzátette: Carl Lutz volt az első svájci, akit a Jad Vasem Intézet és Izrael állama a Világ Igazaként elismert.
A sétán megtudhattuk azt is: a több tízezres létszám nem csak annak köszönhető, hogy Lutz és munkatársai svájci okmányokkal látták el az életveszélyben lévő zsidókat, hanem annak is, hogy a hazai cionista mozgalomban nagyon hamar hamisítani kezdték a svájci igazolásokat. A hamisítványoknak köszönhetően újabb tízezrek élete menekült meg a náciktól és a nyilasoktól. Mint Csonka Laura a sétán elmondta: a korabeli szerveknek, így például a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságnak is feltűnt, hogy sokkal több védlevél van forgalomban, mint amennyinek a kiállításáról tájékoztatást kaptak, így egy alkalommal Car Lutz is rákényszerült, hogy az óbudai téglagyárban összegyűjtött zsidók okmányai közül mutasson rá a hamisítványokat. Az alkonzul később ezt élete egyik legtragikusabb pillanatának nevezte.
Mint említettük, az ingyenes emléksétákon még van lehetőség részt venni szeptember 5-én, 6-án, 12-én és 13-án, ha érdekli önöket a program, látogassanak el a szervezők honlapjára. (Felhívjuk hittestvéreink figyelmét, hogy szeptember 5-e és szeptember 12-e szombatra esik!)
A Carl Lutz-emlékséták leírása
„A Dunapark háznál megismerkedünk az újlipótvárosi nemzetközi gettó történetével és a védett házakban túlélők visszaemlékezéseivel. A Szent István parkban kiderül, hogyan élt és dolgozott együtt Carl Lutz Raoul Wallenberggel és más diplomatákkal. A Palatinus házaknál megtudjuk, miért pont Újlipótvárosban alakították ki a nemzetközi gettót és hogyan alakult ki ez a Budapesten mai napig egyedülálló városrész. Az Üvegháznál megismerjük az épület kiemelt szerepét Carl Lutz munkájában, valamint elmeséljük Carl Lutz és második felesége, Csányi Magda történetét is. A sétát az Amerikai Nagykövetségnél, a Carl Lutz emlékműnél zárjuk, ahol szó lesz a diplomata változó megítéléséről, illetve a svájci diplomácia és Svájc szerepéről a mai Európában. A programon bepillanthatunk a II. világháború diplomáciai boszorkánykonyhájába, így megtudjuk, milyen szerepet játszottak a semleges államok diplomáciai képviseletei a magyar holokauszt idején.” (Az esemény sajtóanyagából.)
(Címlapkép: Carl Lutz 1943-ban Pesten. Fotó: Fortepan/Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich/Agnes Hirschi)
