Chagall kiállítás Esztergomban!
Forrás: Kultúrpart
Bibliai témájú grafikai sorozat!
Chagall több mint 25 éven át dolgozott bibliai témájú grafikai sorozatán. A most látható kiállítás anyagával jórészt a művész Biblia iránti érdeklődését állítjuk a középpontba.
A tárlat érdekessége, hogy Esztergomi tárlat előtt számos helyen rendeztek már tárlatot. Többek között az Egyesült Államokban, a Louvre-ban, a Nemzeti Galériában Tokióban. Ambroise Vollard , a XX. századelő francia kortárs művészetének egyik legjelentősebb kiadója és műkereskedője 1931-ben Palesztinába küldte Chagallt, s ezzel lehetőséget nyújtott neki, hogy a bibliai tájakat – amelyeket korábban csupán olvasmányaiból és képzeletéből ismert – , felkutathassa.
E kiállításon bemutatott litográfiák, bibliai illusztrációk az 1956 és 1960 közötti időszakból valók, a művésznek abból az alkotói korszakából, amelyet igen nagy lelkesedéssel a színes litográfiának szentelt. Az esztergomi kiállításon a a bibliai témájú művek mellett számos világi témát is megismerhetünk, amelyen emlékképeket, bensőjén átszűrt meseszerű fantáziavilágot, és nem a látható valóságot ábrázolja. Műveiben a szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelműek. 1956-ban bibliai illusztrációi a francia Verve magazinban jelentek meg.
E színes litográfiai sorozata angyalok ábrázolásával kezdődik. A képek lakonikusak és szemléletesek. Az „Ádám és Éva”, Ábrahám és Sára” vagy „Mózes fogadja a Tízparancsolatot” megjelenítése azonban fokozatosan színesebbé válik. „Gyermekkoromtól hatott rám a Biblia varázslata”, – mondta Chagall . “Mindig is hittem, hogy a Biblia minden idők költészetének legnagyobb forrása.”
Chagall szülővárosában, az oroszországi Vityebszk egy Pen nevű festőnél kezdett tanulni, majd később a szentpétervári akadémiára iratkozott be. 1910-1914 között, egy gazdag mecénás jóvoltából Párizsban kapcsolatba került kora híres festőivel, íróival. A Der Sturm 1914. évi berlini kiállításán bemutatott képeivel alapozta meg világhírét. Közvetlenül ezután visszatért szülővárosába és feleségül vette szerelmét és múzsáját, Bella Rozent.
1919-ben Moszkvába költözött, ahol az Állami Zsidó Színház falfestményeit, függönyeit festette meg. 1922-ben végleg visszatér Párizsba, majd megkapta a francia állampolgárságot. A második világháború alatt és után Spanyolországban, Portugáliában majd az Egyesült Államokban élt, ahol színpadi díszleteket, jelmezeket tervezett. 1949-ben telepedett le végleg a franciaországi Vence-ben. Többször utazott Görögországba, Izraelbe. 1963 és 1974 közötti évek a monumentális alkotások periódusa életében.
André Malraux megrendelésére elkészítette a párizsi Opera mennyezeti falfestményét. Színes üvegablakokat tervezett, többek között a reims-i, metz-i és chichester-i katedrális, a jeruzsálemi Hadassa kórház zsinagógája, a New York-i ENSZ-székház, a zürichi Fraumünster-templom számára. 1978-ban megkapta a Francia Becsületrend Nagy Keresztjét. Chagall nem sorolható be a századeleji avantgárd egyik irányzatába sem. Ugyanakkor hatása kétségtelenül nagy volt mind a szürrealistákra, mind az expresszionistákra.
Művészetét általában három szakaszra bontják. Az első az 1907–10 közötti korszak, amelyben tematikáját sötét színekkel, hagyományos eszközökkel jelenítette meg. 1911-től a kubista tér-architektúra és a modern színelmélet szabályai szerint ábrázolt.
Az 1930-as évektől pedig jelképei (szárnyas óra, gyertyatartó, szerelmespár, kecske, hal) minden formai kötöttség nélküli szabadsággal, ugyanakkor lelki viharokkal telve kerültek a képeire. Chagallnak a munka volt a mindene. A saját kiállításain soha nem időzött túl sokat, inkább műtermébe menekült, amelyet olyannyira hiányolt, ha nem tartózkodhatott ott.
Azt mondta, hogy ő mindaddig megőrzi alkotó erejét, amíg az emberek képesek befogadni annak gyümölcsét. Mély meggyőződéssel hitte, hogy a világ mindig igényelte a szépet és vágyott a rendkívüliségre.
