Dátumugrás Szamoa szigetén; Hol maradt a Sábát?
Mazsihisz / JTA
1892-ben a dátumválasztó vonal nyugati oldaláról a keletibe lépett át az ország. 2011-ben azonban fordítva, így Szamoán kimaradt a 2011. december 30-i, pénteki nap, ugyanis december 29-én éjfélkor új időzónába lépett az ország. Így 29-e után 31-e következett.
Az időzóna-váltás indoka az Ausztráliával és Új-Zélanddal való kereskedelem elősegítése, amit az eddig érvényben lévő időeltolódás nehezített. Szamoa 1892-ig az „új” időzónába tartozott és a vélt gazdasági előnyök miatt lépett ki abból. (wikipedia)
Dovid Heber baltimore-i rabbi szerint a szombattartó zsidóknak azon a hétvégén nem volt szabad a térségbe utazniuk, de legalábbis meg kellett beszélniük a dolgot a rabbijukkal. Heber véleménye szerint a térségben csütörtök este vette kezdetét a Sábát, és egészen szombat estig tartott, tehát 49 órán keresztül.
„Nem csoda, hogy így aztán nem jönnek ide a zsidók!”, mondta viccesen a 25 éves szamoai zsidó, eredetileg amerikai állampolgár, Max Lapushin. A férfi szerint Szamoa el van zárva a külvilágtól, és mivel nincsen zsidó közösség, az ember nem tudja megélni zsidóságát.
„Nincs olyan szeglete a világnak, ahol ne élnének zsidók, de megkeresésünkre Szamoáról az a válasz jött, hogy nincsen tudomásuk zsidó közösségről”, mondta Menachem Mendel Goldstein rabbi.
1951-ben már volt egy zsidó képviselője a nyugat-szamoai parlamentnek Arno Max Gurau személyében, aki összesen három szamoai nőt vett feleségül, 1961-ben pedig elhunyt.
Lapushin jelenleg csak két zsidóról tud, akik Szamoára jöttek: mindketten a békehadtest önkéntesei, és csak hétvégén jártak a szigeten. A fiatalember hozzátette: „Követem a hagyományt, és Sábát beköszöntekor én is gyertyát gyújtok”.
Dési Tamás fordítása
