Egy letűnt kor tárgyi emlékei

Az első kanizsai fürdőszoba, biliárdasztal és gyárkémény – mindez egyetlen zsidó famíliához, a Blau-családhoz köthető. Nagykanizsa a város zsidóságának köszönheti dualizmus kori fejlődését. Nekik állítana emléket az izraelita hitközség egy most formálódó tárlat révén.

A Blau-família pálinkája messze földön híres volt, a Monarchia több pontjára is szállították – Blau Mózes rum- és likőrgyára a mai Magyar utca elején állt. Ez volt az első olyan hazai feldolgozó, amely francia módszerrel végezte a konyaklepárlást, s itt épült fel a város legelső gyárkéménye is. Mózes fia, a puritán, joviális Pál gyakran kártyázgatott az Alsótemplom ferences pátereivel. Az ő nevéhez az első kanizsai fürdőház megépítése fűződik. Mindezt a Zalai Közlöny 1835. május 5-ei számában olvashatjuk a híres-neves famíliáról, melynek tagjait úri modoruk, széles műveltségük a város elismert polgáraivá tette. Csakúgy, mint a többi, jó üzleti érzékkel megáldott zsidó családot, akiknek Kanizsát, a kereskedővárost köszönhetjük. Nekik kíván emléket állítani a helyi izraelita hitközség egy kiállítás révén, melynek felépítésében maga a közösség is aktívan részt vesz. A hitközség vezetői ugyanis azt kérték: ha valaki rendelkezik a zsidósághoz köthető fotográfiákkal, dokumentumokkal, vallási tárgyakkal, az bocsássa a majdani gyűjtemény rendelkezésére.

Azért kezdtünk bele a gyűjtésbe, mert úgy hisszük, az utolsó pillanatban vagyunk, amikor ezt még megtehetjük – így Lévai Péterné, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség alelnöke. – Világszerte számos, Kanizsáról elszármazott zsidó családdal tartjuk a kapcsolatot, így Blauék leszármazottaival is. Ők szintén hozzájárultak a gyűjtemény gyarapodásához családi iratokkal, fotográfiákkal, a família családfájával.

Egy 1944. április 30-án kelt, még Nagykanizsán (vélhetően a gettóban) íródott levél került a kezünkbe. Kedveseim, nyolc nap óta internálva vagyok. Az izraelita iskolából kísértek ide minket anélkül, hogy valami élelmet hozhattunk volna magunkkal. Nagyon rossz az ellátás, semmit nem kapunk – állt benne.

Ez a küldemény azért érdekes, mert az derül ki belőle, hogy íróját nyolc napja internálták, miközben még csak 1944. április 30-át írtak – magyarázta a hitközség alelnöke. – Pedig a magyarországi zsidóság nagyarányú deportálása csak május 15-én vette kezdetét…

kohn__retts__gibizonyitv__ny.jpg
Kohn/Király Győző érettségi bizonyítványa 1909-es dátumozással – ZH fotó: Szakony Attila

Lévainé a vasárnapi bolhapiacon is talált érdekes, izgalmas dolgokat. Például egy 1862-es bécsi postabélyegzővel lepecsételt, Nagykanizsára címzett levelet. A küldemény feladója a bőr-, bor- és terménykereskedelemmel foglalkozó Ebenspanger-család egyik tagja. A família Blauékhoz hasonlóan fontos szerepet töltött be a polgárosodó város históriájában. Ebenspanger Manó fia, Lipót 1899-ben nyert nemességet, akkor változtatta nevét Elek Lipótra. Az üzletember egy ideig a Nagykanizsai Kereskedők Társulatának elnöke volt, majd a Nagykanizsai Bankegyesület elnöki posztját töltötte be. Az Ebenspangerek részt vettek a szeszfinomító megalapításában, több földterület birtokosai voltak, s álltak a nagykanizsai takarékpénztár élén is. Egy harmadik családhoz, Kohnékhoz köthető iskolai bizonyítványok is előbukkantak az iratkötegből. Az érettségi bizonyítványát Király Győzőként kézbe vevő fiatalembert az elemiben még Kohnnak hívták. Sejthető, hogy miért változtatta meg becsületes nevét 1916-ban.

A gyerekek az izraelita elemiben héber olvasást és bibliai történeteket is tanultak. Győző mindkettőből jeles volt – mutatta a ma már iskolatörténeti szempontból is értékes okiratot a hitközség alelnöke. A Kohn/Király Győzőhöz kapcsolódó iskolai iratokból egyébként azt is megtudtuk, hogy gazdája az izraelita elemi után a királyi polgáriban, majd a szintén a zsidó hitközség által működtetett felsőkereskedelmi iskolában (a mai Thúry György Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakképző Iskola elődje) tanult. Innét való majd napilap méretű érettségi bizonyítványa, melynek jobb felső sarkában 1000 koronás illetékbélyeg fityeg . Ez abban az időben kisebbfajta vagyonnak számított. Tehát nemcsak képletesen, verítékkel és vasszorgalommal kellett megfizetni a diplomáért, hanem fizikálisan, jelentős pénzösszeggel is…

A szorosan vett Király-famíliából ma már sajnos, senki sem él – így Lévainé. – A távoli rokonok azonban rengeteg, 1943-44-ben íródott levelet bocsátottak rendelkezésünkre. Ezek alapján egy végtelenül összetartó család sziluettje rajzolódik ki. Olga a testvérének, a fővárosban élő Győzőnek 1943 októberében a következőket írta: Drága kicsi életem, minden percben rád gondolok, nyugtalanítanak a behívások. Csak valami csoda történne, hogy ne kerüljön rád a sor. Képzelem, hogy téged is idegesít ez az örökös bizonytalanság, de azt kell gondolnom, hogy ezt a két hónapot is ajándékba adta a Jóisten… A többiek már majdnem mind rég bent vannak.

Egész életutak, nemegyszer közösségi és személyes tragédiák bontakoznak ki a képek és a használati tárgyak nyomán. Az anyag még az idén kiállítássá rendeződik, a gyűjtés azonban addig is tart. Minél színesebb anyag révén szeretnénk bemutatni Kanizsa impozáns zsidó múltját – jelezte a hitközség alelnöke.

A HOLOKAUSZT ÁLDOZATA

A régi, megsárgult fotográfiák közt egyetlen van csak, melynek szereplőjén ott a sárga Dávid-csillag. Az alelnök asszony tapasztalatai azt mutatják, ilyen képeiket nem szívesen adják ki a családok – mintha szégyenérzetük lenne miattuk. Az említett fotón a mai Eötvös téren található Nagy-Magyarország Emlékmű talapzatán barátnőjével üldögél Deutsch Magda, mellén az a bizonyos rossz emlékű csillag. A fiatal nő 1944-ben, 18 évesen halt meg a lágerben, a holokauszt áldozata lett.

Kapcsolódó cikkek

[qbg-related-posts post-type="post"]

Categories: