Egy megnyitó szívfacsaró pillanata
Az MTK stadionja örömmámorban úszott a Maccabi játékok tegnapi megnyitó ünnepségén, de egyszer azért volt miért szomorkodni – avagy miért voltak mindössze ketten a lengyel csapatban?
A 15. Európai Maccabi Játékok megnyitó ünnepségét az Új Hidegkuti Nándor Stadionban rendezték meg, méghozzá pörgősen, technikásan, hangosan és látványosan: egymás után jöttek a csapatok, a németek több mint kétszázan, az angolok és a franciák is igen nagy számban, s olyan hangulatot csináltak, hogy a nézőtéren nehéz volt ülve maradni. Nem beszélve a hollandokról, akik narancssárga nemzeti színben buliztak a pályán, és a jókedvük magával ragadta a közönséget.
Ezért volt furcsa, hogy az általános mámor közepette én egyszerre csak eléggé elszomorodtam. Ez akkor történt, amikor bevonult a színpadra a lengyel delegáció.
A lengyel válogatott ugyanis csak két főből állt.
Egy idősebb férfi és egy fiú alkotta, minden a ketten szélesen mosolyogtak és integettek – én azonban a mögöttem ülő szerkesztő barátomra néztem, s mutattam neki az ujjammal: kettő. Ő bólintott, s azt válaszolta: igen, nekem is feltűnt. Sajnos. Sajnos, hogy csak kettő.
S lehetetlen volt nem arra gondulnunk, hogy ha több mint hetven évvel ezelőtt a gyilkosok nem mészárolják halomra a lengyel zsidóságot, akkor ma ezen a Maccabin minden másképp alakul. Akkor nem két főt számlál a lengyel zsidó delegáció, hanem kétszázat. Legalább.
Szurkoljunk hát ennek a két lengyelnek is ezen a Maccabin. Szurkoljunk nekik az áldozatok nevében, a mártírok helyett.
(Címlapfotón a lengyel csapat egyik tagja. Fotó: Szentgyörgyi Ákos)
#maccabiwfans #maccabiworld #maccabihun
