Egyszer engedett a rendszer: 1975-ben Gobbi Hilda nyíltan beszélt Wallenbergről
Mai tudásunk szerint Gobbi Hilda volt az egyetlen, aki a Kádár-korszak korlátozott nyilvánosságában 1975-ben egy alkalommal megemlékezhetett Raoul Wallenberg hősiességéről. A színésznő – aki a kommunista vezetőkkel ápolt jó kapcsolatai miatt valamivel többet megengedhetett magának retorziók nélkül – egy rádióműsorban beszélt a svéd embermentő diplomatáról 45 évvel ezelőtt.
A Magyar Rádió egyik adásában Gobbi Hilda révén hangozhatott el az egyetlen, nagy nyilvánosság előtt lezajlott Raoul Wallenberg-megemlékezés a Kádár-korszakban – írja Dési János a 168 Órában. Az újságíró szerint nem valószínű, hogy a rádió szerkesztőinek – cenzorainak – sikerült volna kijátszani a figyelmét, sokkal elképzelhetőbb, hogy azért tettek kivételt, mert az összeállítást az a Gobbi Hilda jegyezte, akinek nem lett volna egyszerű nemet mondani. A színésznő a felszabadulás előtti illegális kommunista múltja, az ellenállásban való részvétele és kitűnő kapcsolatai miatt sok mindent megengedhetett magának, amit más nem. A szóban forgó rádióműsor tanúsága szerint még azt is megtehette, hogy Wallenbergről beszéljen az amúgy ebben az időben még szigorúan ellenőrzött Magyar Rádióban.
A műsor 1975. április 9-én készült, és 1975. május 28-án, a 16 órás hírek után került adásba. A sorozatot – amelynek egyik része egyébként a Nemzeti Színházról szólt és a Színház a romok felett címet viselte, Holakovszky István szerkesztette – Cserés Miklós rendezte. Ebbe a sorozatba csempészte be Gobbi a Wallenbergről emlékező részt.
Gobbi Hilda a műsorban azt mondta: „Jó néhány pályatársam Raoul Wallenbergnek köszönheti a megmenekülését. Valamikor 1944-ben az Üllői úton jártam néhány barátom ügyében néhány papírral, kéréssel felszerelve, de sajnos nem jutottam fel az emeletre, ahol ezeket az embereket megmenthettem volna, s ahol olyan papírt szerezhettem volna, amely ebben a pillanatban a kezemben van. Schutzpasst.” Majd felolvasta a Schutzpass szövegét, amely szerint a dokumentum tulajdonosa svéd védőútlevelet kapott, s elutazásáig a budapesti Svéd Királyi Követség oltalmában áll.
A színésznő így folytatta: „George Schiller, azaz Schiller György barátom Sczhutzpassa, amelyet Wallenbergtől kapott. Wallenberg megérdemli, hogy elhangozzék a neve ebben a visszaemlékező műsorban.” Gobbi Hilda felolvasta azt az 1944 októberéből származó dokumentumot is, amely szerint Kemény Gábor (Szálasi külügyminisztere) és Wallenberg megegyezése értelmében a követségi alkalmazottak a csillagviselés alól mentesek, munkaszolgálatról visszahívhatók, a kijárási tilalom rájuk nem vonatkozik. Ennek azért volt jelentősége, mert sok embert sikerült ezen a módon megmenteni.
Gobbi így fejezte be: Wallenberg az ostrom alatt sajnos szintén elpusztult. Az ő hősiességét és humanizmusát őrzi egy utca Budapesten, halála évfordulóján volt egy koncert a Zeneakadémián. Ma már természetesen tudjuk, hogy Wallenberg nem az „ostrom alatt pusztult el”. Hogy Gobbi tudta vagy sejtette-e az igazságot, mindegy is. A lényeg, hogy mai tudásunk szerint ő volt az egyetlen, aki ebben a korszakban a nagy nyilvánosság előtt megemlékezhetett Wallenberg hősiességéről 1975-ben a szigorúan ellenőrzött Magyar Rádióban – írja Dési János.
(Címlapképünkön Gobbi Hilda arcképe a Fortepan gyűjteményéből.)
(Forrás: 168 Óra)
