Együtt az ortodox és nem ortodox zsidók: „nem lehetünk meg a másik nélkül”
„Mi mindannyian zsidók vagyunk, még akkor is, ha ez a közösség nagyon különbözik a miénktől” – nyilatkozta a newcastle-i ortodox közösség elnöke annak kapcsán, hogy Gateshead zsidó közössége a járvány ellenére is átjár Newcastle-be, hogy a helyi ortodox zsinagógában meglegyen a napi minjen, még kóser kenyeret is visznek magukkal. Gateshead száz éve a legjobb haredi tanítókat adta a világnak.
Newcastle nem épp kisváros, mintegy 300 ezer lakosa van, azonban a helyi zsidóság számára olyan, mint a rómaiaknak a Hadrianusz-vonal: a civilizáció határa. A londoni és manchesteri zsidók legalábbis így vélekednek Newcastle-ről. Newcastle mintegy 600 fős zsidó közössége a londoni „Bagel-vonal” határán fekszik és olyan kihívásokkal küzd, mint a többi, a központttól távoli és pici közösség: az elöregedéssel és létszámcsökkenéssel.
A szomszédos Gateshead településen, a lassan csörgedező Tyne folyó partján ott lapulnak a kis vöröstéglás épületek, amelyek Európa utolsó nagy jesiváinak adnak otthont. Kaftánba öltözött tanulók igyekeznek haza péntek kora délután, hogy otthoni teendőiket is ellássák, az ima és a jiddis dalok, viccek felváltva szállnak az utcára a vöröstéglás épületek ablakain át. Az itteni közösséget litván zsidók alapították, akiket a zsidógyűlölet űzött el szülőföldjükről. A litván zsidók egy része tehát az iparosodott Anglia kellős közepén találta magát, és új települést hoztak létre, mert úgy érezték, a Newcastle zsidó közösség „elangolosodott” és elvesztették valódi kapcsolatukat a zsidósággal. Gateshead 1929-re a legjobb haredi tanítókat adta a világnak.
Az elmúlt időszakban megtörtént a nyitás: a gateshead-i közösség a covid járvány ellenére is átjár Newcastle-be, hogy a helyi ortodox zsinagógában meglegyen a napi minjen, még kóser kenyeret is visznek magukkal. Erről Anthony Josephs, a newcastle-i ortodox közösség elnöke elmondta, hogy „mi mindannyian zsidók vagyunk, még akkor is, ha ez a közösség nagyon különbözik a miénktől”.
A newcastle-i zsinagógát 1986-ban építették abban a reményben, hogy az jelenti majd a közösség jövőjét. A zsinagógát most sajnos eladják és lakásokat alakítanak ki benne. Az egykor nagyszámú zsidó közösség sajnos sokkal kisebb lett, ma már csak árnyéka egykori önmagának. 1950-ben kb. 2500 zsidó élt Newcastle-ben. Az egykori virágzó iparvárost elhagyták a diákok, másik városba járnak egyetemre, sosem térnek vissza. A régióban csak a gateshead-i haredi közösség gyarapodik: magas a születésszám, alacsonyak a bérleti díjak, sok fiatal marad helyben.
„Ez ördögi kör. Kicsik lettünk, mert nem tudjuk újból naggyá tenni a közösséget. Sokan nem találnak maguknak zsidó párt, és persze már Londonban vannak a nagy lehetőségek” – mondja Joseph.
Newcastle-ban van reform zsinagóga is, amelyet egy volt metodista templom épületében alakítottak ki. Linda Scott, a zsinagóga elnöke elmondta, mintegy száz fiatal család tartozik hozzájuk, igaz, többségük nem rendszeresen jár zsinagógába.
Úgy tűnik, Nagy-Britanniában a liberális és reform zsinagógák azok, amelyek fenn tudnak maradni a nagy zsidó központokon kívül. Igen eltérő hátterű zsidók keresik fel őket, olyanok, akik nem a hagyományos kereteket között képzelik el az életüket. Sok közepes méretű város (pl. Blackpool, York, Bradford) egykori nagy ortodox közösségei helyébe reform és liberális közösségek léptek, így történt a közeli Darlingtonban is.
Sybil Sheridan, a 66 éves newcastle-i reform rabbi szerint sokan a rugalmasabb progresszív irányzatokat keresik és hosszú távon a diákok azok, akik fenntartják majd a közösséget. Sheridan hetente egyszer utazik Londonból Newcastle-be. „Ez kölcsönös függőség, és senki nem lehet meg a másik nélkül” – mondja Sheridan.
St. Andrews közössége meggyengült, ezért a skóciai Dundee progresszív közösség áttelepült hozzájuk. Newcastle-ben is felbukkantak a régió „menekültjei”: Middlesborough, Sunderland és számtalan kisváros zsidó közösségeinek tagjai.
„Londonban a közösségek erősek, házhoz jön nekik a judaizmus. A kicsi, vidéki közösségekben viszont érzik az emberek, hogy akár el is tűnhet a közösségük, ezért többet tesznek fennmaradásukért. A kisvárásokban mindig is éltek zsidók. Elég, ha megnézzük Kelet-Európa történelmét. Nem kellenek hatalmas épületek ahhoz, hogy megéld a zsidóságodat. Csak közösség kell, és annak sem kell nagynak lennie. Ha van egy nagy központ, akkor vannak kisebbek is körülötte”.
Ed Horwich, a Kis Zsidó Közösségek Hálózatának elnöke is egyetért a fenti megállapítással: „a londoni és manchesteri zsidóknak tudniuk kell, hogy a nagy buborékokon kívül is van zsidó élet. Ők pontosan annyira zsidók, mint bárki más, sőt… Ha Londonban Sábátkor autóba ülsz és bacont eszel, attól még zsidónak tartanak. Newcastle-ben viszont ezt soha nem tehetnéd meg”.
(Címlapkép: Pillanatkép Gatesheadből. Fotó: Cnaan Liphshiz/The Guardian)
(Jacob Rudah írása a Forward.com portálon jelent meg. Fordította: Dési Tamás.)
