Együtt fizettük meg a szabadság árát

Én ugyan mostohagyermeke voltam e hazának, megfosztva minden politikai és polgári jogtól, lenézve, megvetve, de én szerettem ezt az országot – ezt egy olyan magyar zsidó mondta, aki részt vett az 1848-49-es magyar szabadságharcban. Rájuk, a zsidó hősökre emlékeztünk a Kozma utcai temetőben szerdán.

„AZ 1848/49 ÉVI SZABADSÁGHARCBAN RÉSZT VETT HONVÉDEK ÉS KATONÁK KÖZÖS NYUGVÓ HELYE. Hamvaikat a Pesti Chevra Kadisa az 1848 év óta fenn állott, 1874 évben megtelt, és 1910 évben hatósági rendelkezés folytán végleg megszűnt régi Váczi uti, utóbb Lehel utczai temetőből helyezte át. Zsidó hősök porán e beszédes sír előtt örök nagy századok megálljatok, reájuk ti fonjatok babért s ti mondjátok nekik, míg áll a föld: hogy él, virul, s szabad hazájok.” Ez a felirat olvasható azon a hófehér márványtömbön, amely a budapesti Kozma utcai zsidó temetőben örök nyugalomra helyezett zsidó hősök porladó csontjai fölött áll, s ahol a magyarországi és budapesti zsidóság nevében március 15-én tartottak megemlékezést. A tömegsírt és közvetlen környékét a Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium diákjai hozták rendbe, a megemlékezés napján pedig a magyar honvédség katonái adtak mellette díszőrséget.

A rendezvényen Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke azzal a kérdéssel kezdte beszédét: nincs olyan magyar, aki ne tudná fejből a Nemzeti dal első versszakát, de van-e emlékünk róla, hogy iskolai tanulmányaink során megemlítették volna a forradalom és szabadságharc zsidó származású hőseinek emlékét? Ács Tamás így folytatta: A nemzettársaikhoz hasonlóan a zsidók is életüket áldozták a szabadságért és a hazáért. A zsidók együtt harcoltak a magyarsággal, és együtt fizették meg – együtt fizettük meg – a szabadság árát. Megeshetett volna-e velük a Soá szégyene, és a mai magyar parlamentben elhangozhatna-e az antiszemitizmus bármilyen gyalázatos megnyilvánulása, ha Magyarország minden egyes polgára tanulta volna és tudná: a zsidó emberek a magyar nemzettel együtt harcoltak, és életüket adták a szabadságért.

A BZSH elnöke emlékeztetett rá: 1848. március 15-e a zsidók ünnepe is volt, hittek az új társadalmi rendben, tudatosan és tevékenyen vettek részt a szabadságharcban. 1848-49 folyamán a zsidók sorra léptek be a nemzetőrségbe, így a nemzetőrség húsz százaléka zsidó volt, azaz számuk jócskán meghaladta a teljes népességben képviselt arányukat. Közülük a kutatások szerint 153-an szereztek tiszti rangot. Ács Tamás Görgei Artúr fővezér szavait idézve azt mondta: a zsidó nemzetőrök a fegyelmezettség, a bátorság és a katonai erények tekintetében egyenrangúak voltak társaikkal. A Budapesti Zsidó Hitközség vezetője megosztotta a hallgatósággal azt a kevéssé közismert történelmi tényt is, hogy a szabadságharc leverése után a zsidók külön megbűnhődtek, hiszen a zsarnok Haynau a magyar zsidóságra külön hadisarcot vetett ki.

48_emlekmu_2.jpg

Ács Tamás után Totha Péter Joel tábori főrabbi szólt a megjelentekhez, aki a forradalom és szabadságharc egyik zsidó résztvevőjének, Hoffman Adolfnak az írásaiból idézett. Mint fölidézte, Hoffman Adolf 1848-ban még úgy vélte: ha a szabadság zászlaira tűzött eszmények megvalósulnak, akkor a jogtalan zsidók is szabadokká lesznek, mert egy szabad nemzet nem tűrheti, hogy kebelében rabszolgák sínylődjenek. Ugyanő ötven évvel később ezt írta: 1848-ban engem, a szegény, nyomorban élő jesíva bóchert (zsidó iskola tanulója – K. Zs.) is fölvillanyozott a vészkiáltás, hogy veszélyben a haza, mert jön a német, hogy a magyarok lábára rabbilincset tegyen. „Én ugyan mostohagyermeke voltam e hazának, megfosztva minden politikai és polgári jogtól, lenézve, megvetve, de én szerettem ezt az országot”. Totha Péter Joel megerősítette a BZSH-elnök szavait azzal kapcsolatban, hogy a szabadságharcban a magyar zsidók kimagaslóan nagy arányban vettek részt.

A tábori főrabbi hangsúlyozta: 2018. március 15-én 170 éves a magyar honvédség, hiszen az 1848-ban, a forradalom és szabadságharcban született meg. A honvédség létrehozása abból a felismerésből született, hogy a közös szabadságot közösen kell megvédenünk. Ez minden polgár feladata és kötelessége, s erre kötelez bennünket a zsidó hősök sírhelye – tette hozzá Totha Péter Joel.

A szónokok sorát Frölich Róbert országos főrabbi zárta, aki a rendezvényen elhangzott imákra és dalokra utalva így fogalmazott: az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban részt vett zsidó honvédek, akiknek most az áldozatát, szolgálatát, hitét és életét megköszönjük, attól lettek igazán emberek, amit hittek, gondoltak és éreztek. A főrabbi föltette a kérdést: mi vitte rá a zsidókat, hogy olyan nagy számban beálljanak Kossuth seregeibe? Az egyik válasz szerinte a szabadság. Mint fogalmazott: a zsidók nem csak a magyar nemzet szabadságáért küzdöttek, hanem a magyar zsidóság egyenjogúsításáért és vallásszabadságáért is, amelyben bíztak, hittek és reméltek. De a zsidók részvételének volt egy ennél mélyebb, magában a Bibliában gyökerező indoka is, hiszen abban azt olvashatjuk: keressétek annak a városnak a békéjét, ahová száműzettetek, és imádkozzatok érette az Istenhez, mert ha annak békéje van, akkor van nektek is békétek. Frölich Róbert hozzátette: a Biblia szava azt követeli tehát a zsidóktól, hogy éljenek bárhol a világban, arra kell törekedniük, hogy ott békesség legyen, nem véletlen, hogy a papi áldás is a béke szóban csúcsosodik ki. Mivel ezt a békét nem lehetett mással elérni, a zsidók a forradalomban és szabadságharcban fegyvert ragadtak. Ám ez a szabadságharc nem kizárólag abból állt, hogy az emberek csatába mentek, gyilkoltak és haltak, hanem volt ennek egy másik aspektusa is: a harcot, a szállást, az élelmezést, a fegyvereket, a muníciót finanszírozni kellett, és az erre a célra indult közadakozásban élen jártak a zsidók. A magyar nemzet a szabadságért a javait is fölajánlotta, így tettek a zsidók is, és – mint Frölich főrabbi mondta – ma már elképzelni is nehéz, hogy a zsidók mi mindent föláldoztak: megváltak még a zsinagógáikban oly nagy becsben tartott, rézből és ezüstből készült szent tárgyaiktól is, hogy a szabadságharc akár egy nappal is tovább tartson. Mint fogalmazott: az, hogy mi most e sír mellett szabad hazában állhatunk, azoknak az itt nyugvó embereknek köszönhető, akiknek az álmai mások életében váltak valóra.

Az ünnepségen az idézett szónokokon kívül közreműködött Király Miklós operaénekes, Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora, valamint Rudas Dániel, a Dohány utcai zsinagóga kántora.

Kácsor Zsolt

További fotók az eseményről ide kattintva

Kapcsolódó cikkek

[qbg-related-posts post-type="post"]

Categories: