Életünk lényege a másikért viselt felelősség – Heisler András újévi üzenete
Az Atyák Tanításaiban áll egy szívszorító passzus: „a nap rövid, a munka rengeteg, a munkások lusták, a jutalom hatalmas és a Gazda sürget”.
Valóban, elviselhetetlenül rövid a nap, elviselhetetlenül kurta egy emberélet. Sokat kell ez alatt az idő alatt elvégeznünk. Ki kell teljesednünk, meg kell találnunk a helyet a világban, ahol szükség van ránk, a helyet, amelyet épp nekünk kell betölteni. Meg kell találnunk azt, akihez tartozunk, akit a Jóisten sokáig elrejtett előlünk az emberek hatalmas tömegében, hogy elmondhassuk: „kedvesem az enyém és én kedvesemé vagyok” (Énekek éneke). Szaporodnunk és sokasodnunk kell, fel kell nevelnünk gyermekeinket és közben kísérni szüleinket utolsó éveiken át. Meg kell tanulni elengedni azokat, akiket a szívünk alatt hordtunk, a karjainkban altattunk, s végül meg kell tanulnunk egyedül maradni is. A családon túl is, helyt kell állnunk közösségeinkben.
Az ember sokszor fájdalmas, nehéz életének egyetlen értelme a többi ember.
Az Atyák Tanításaiban olvassuk: ne vond ki Magad a közösségből. Még Istenhez sem lelkünk végtelen magányában imádkozunk, hanem együtt a többiekkel. Együtt is tanulunk, egymástól, tanulópárokban és még gyászolni is együtt gyászolunk, minjenben, közösségben mondjuk a káddist.
Életünk lényege a másikért viselt felelősség.
Zsidókként élünk „a népek között”, mert azt a feladatot adta Isten Ábrahámnak, hogy „benne leljen áldást a föld minden családja”. A zsidók, ha Istent követik, nem magukért élnek. Fát ültetnek a következő nemzedéknek – ahogy mi tettük idén Magyarországon és Izraelben.
Segítsenek, ahogy mi is segítünk, ételt és ruhát szállítani a rászorultaknak. Segítsenek életben tartani hőseink emlékét, ahogy mi emlékeztünk meg, a Fradi híres edzőjéről, a zsidómentő, nyilasok által meggyilkolt Tóth Potya Istvánról. Vallásközi focitornát szervezünk gyerekek számára, és a magyar-zsidó kultúra ünnepeit visszük el a határon túli magyar közösségekbe.
A változó világra nyitott zsidóság hirdetése elsősorban ezt, a bezárkózás elvetését jelenti: a neológia igazi hagyománya az integráció, a magyar nemzeti közösség részévé vált zsidóság fontos teljesítménye. Ezt, és a másokért viselt felelősség örökségét szeretnénk továbbvinni a 21. századba. Ahhoz, hogy legyen mindehhez erőnk, nyitni kell, és meg kell kísérelnünk megszólítani a 100 ezresnek mondott közösség tagjait. Mindazokat, akiknek családi, érzelmi köze van a zsidósághoz.
sanatova_cover_2018__002_.jpg
Napokon belül beköszönt az 5779-es zsinagógai esztendő.
Meg kell szabadulnunk a tárgyak és a kevéssé lényeges dolgok fogságából és visszatérnünk az igazán fontosakhoz, hogy célt és értelmet adjunk életünknek. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) létének van értelme, mert van feladata: a Tórához, a kulturális örökségünkhöz közelíteni a magyar zsidó közösség tagjait, érdekvédelmi munkával megteremteni a biztonság légkörét, erősödő intézményeinkkel a tanulás, a gyógyulás, a tájékozódás lehetőségeit, a zsidó civil szervezetekkel együttműködve pedig az otthonosság érzését.
A nap rövid, a munka rengeteg.
Ne csak a „praktikus” dolgokra figyeljünk, s ne kizárólag a lábunk elé nézzünk, mert akkor szem elől veszítjük az utat mutató égbolt fényeit. A sófár hangja, amely élesen belehasít a fülünkbe, segít felébrednünk, hogy felkapjuk fejünket, hogy végiggondoljuk, vajon mit keresünk, mi a feladatunk ezen a földön. Mert rajtunk múlik, lesz-e Magyarországon gazdag, sokszínű zsidó élet gyerekeink, unokáink felnőttkorában.
A Mazsihisz az lesz, amivé Ti teszitek, tisztelt olvasók. Tudnotok kell, hogy mindenkit, igazán mindenkit szeretettel várunk közösségeinkben és intézményeinkben.
Sáná Tová!
A szerző, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke
