Emléktábla Domán István főrabbi tiszteletére
Ma ünnepelné 98. születésnapját dr. Domán István professzor, író és történész, a magyar neológ zsidó közösség megbecsült főrabbija. Ebből az alkalomból bensőséges megemlékezés keretében ma emléktáblát helyeztek el egykori lakóhelyén a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) támogatásával.
Domán István főrabbi (1922-2015) mintegy harminc éven át lakott a Szent István körút 30. szám alatt, ahol – akárcsak a magyar neológ zsidó közösségben – ma is elevenen él a megbecsült és tisztelt főrabbi emléke. Olyannyira, hogy ma – a születésnapja alkalmából – egy márványból készült emléktáblát lepleztek le a tiszteletéra a lakóház bejárati kapujánál.
Eredetileg ünnepi rendezvény keretében szerették volna az emléktáblát felavatni, ám a vírushelyzet miatt ezt későbbre kellett halasztani. Így a márványtáblát – amelyet a XIII. kerületi önkormányzat koszorúja díszít – egy családias, bensőséges kis összejövetelen leplezték le. Beszédet mondott a főrabbi özvegye, dr. Domán Istvánné Kati, továbbá Darai Imre, a társasház közös képviselője, Steiner Tibor, a professzor egyik volt tanítványa, valamint Fekete László (címlapképünkön), a Dohány utcai zsinagóga főkántora. (A megemlékezésről hamarosan videótudósításban is beszámolunk.)
DOMÁN ISTVÁN FŐRABBIRÓL
Domán István rabbicsaládban született. Édesapja, Domán Ernő többek között a Páva utcai és a Hunyadi téri zsinagóga főrabbija volt, valamint az Országos Rabbiképző Intézet Talmud-tanára. Fiának is a legelmélyültebb vallásos neveltetést igyekezett biztosítani, így Domán István a polgári iskola első négy osztályának befejezése után különböző jesivákban tanult. Azonban világi tanulmányait sem adta fel, és a Madách Imre Állami Főgimnáziumban érettségizett. A soá idején munkaszolgálatra hurcolták, és tanulmányait csak 1945-ben tudta folytatni. Az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult történelmet, földrajzot és művészettörténetet, és 1948-ban szerzett bölcsészdoktori fokozatot summa cum laude minősítéssel.
1983-tól 1991-ig az Új Élet főszerkesztője volt. 1981-től a Rabbiképző Intézet tanára, később habilitált egyetemi tanára és professor emeritusa lett, dr. Schweitzer József mellett az igazgatóhelyettesi pozíciót is betöltötte. 1990-1991-ben az ELTE Asszíriológiai és Hebraisztikai Tanszékén, 1992-1993-ban és 1996-1997-ben a folklór tanszéken előadó. Dr. Scheiber Sándor kérésére kezdte meg a soá idején elpusztult magyarországi zsidóság és a jesivák történetének és folklórjának kutatását, és a terület legavatottabb szakértőjévé vált. (Részlet egy korábbi megemlékezésünkből.)
