Építsük sátrainkat: apró Szentélyek sötét időkre – Jó szombatot!
Kedves hittestvéreink, olvasóink, a szombat szent napja ma 17 óra 4 perckor köszönt be, a Királynő holnap 18 óra 9 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. aktuális tórai olvasnivalónk a Vájákhél – Mevárhim szakasz. Mindenkinek jó szombatot, békés ünnepet kívánunk!
A pusztai Szentély felépülésének munkálatairól szól ez a hetiszakasz, Rási szerint mindez Jom Kipur, az Engesztelés Napja után kezdődött. Akkor, amikor kinek-kinek ma is el kell kezdeniemegépítenie a sátrat, amelyben majd a Szukkotot tölti a családjával. Amíg a nagy Szentély nem áll, amíg el nem jön a Messiás, ki kell építenünk egymás számára a befogadás és nyitottság kis, közös tereit, átmeneti otthonokat egy idegen és veszélyes világban.
A rabbinikus hagyomány szerint akkor, amikor Mózes, az aranyborjú bűne után, újra visszatért a zsidókhoz az új kőtáblákkal, Jom Kipur ünnepe volt. Az újrakezdés esélyének ideje, a megbocsátásé. Ezután kezdték el építeni, ahogy a mostani hetiszakasz részletezi, a Frigysátrat, a pusztai Szentélyt. Olyan odaadással, hogy végül le kellett állítani őket, elég az adományokból, sok lesz. Mindez máig bizonyítja, mennyi felszabadító erő és kreativitás rejlik a jó megtérésben.
A Jom Kipur nagy spirituális felszabadulása után közvetlenül ajánlott nekiállni az öt nap múlva érkező Szukkot sátrait összerakni. A mély megrendülést rögtön átváltani hétköznapi cselekvésre. Ez egyúttal terápia is, ha nem magasra érünk, hanem mélyre zuhanunk, a kétségbeesés megrendülésére is.
A zsidó hagyomány kétezer éve vigyáz a tapasztalatra, hogy az emberi élet törékeny és veszélyeztetett. Nem hagyja, hogy becsapjuk magunkat azzal, hogy „2022-ben ez már nem fordulhat elő”, a járványokat legyőztük, a háborúkat itt, Európában magunk mögött hagytuk. A történelem mindaddig, amíg fel nem épül a Harmadik Szentély, amíg el nem jön az, akire várunk, megmarad történelemnek. És nekünk itt és így kell felelősen élnünk. Sátrakat építenünk átmeneti tartózkodásra, berendeznünk ideiglenes világokat. Segíteni, amennyit lehet, a szomszédunkból menekülőknek, megtanulni valódi, a dominancia helyett a kölcsönösségre épülő kapcsolatokat, közösségeket teremteni és szívósan, kitartóan tenni, amit tehetünk, helytállni benne.
Egy híres Örkény-novella, a címe Budapest, leírja, milyenek lesznek a halott város első hetei az atombomba becsapódása után. Amikor a világunkat átvevő egerek átrágják az utolsó hangszer húrját az Operaházban, az a pendülés lesz Budapest búcsúszava. De aztán másnap, szemben az Operával megjelenik majd egy cédula a romokon, hogy „hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné”.
Ez a régió sok mindent látott, túlélt, kibírt. Nagyobb az erőnk, mint hinnénk. A kitartás végső soron legyőzhetetlen. Újra és újra megjelenik majd a cédula a romokon.
Maradjunk együtt. Vigyázzunk egymásra
